Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Kürti Gábor: Adalékok jövőképünkhöz
jólét szempontjából kevésbé fontos, mint az, amelyik a nyersanyagárak és az emberi munkaidő összefüggését jelzi. Az utóbbi viszonyszám - A leleményes Föld összeállítói szerint - feltétlenül jó irányba mutat. Ezért még abban az esetben sem lenne ok az aggodalomra, ha a nyersanyagárak a fogyasztói cikkek áraihoz képest relatíve növekednének. Hiszen a leglényegesebb körülmény az, hogy egyre kevesebb emberi munkára és a jövedelmek mind kisebb hányadára van szükség ahhoz, hogy hozzájussunk a számunkra szükséges nyersanyagokhoz, árukhoz és szolgáltatásokhoz. Az ember egyébként fogyasztóként mindinkább azokat a szolgáltatásokat akarja megszerezni, amelyeket a nyersanyagok felhasználásával nyújtanak, semmint magukat a nyersanyagokat. Az emberi nem megtanulta, hogy az adott nyersanyagból kevesebbet használjon fel a kitűzött célok eléréséhez, s megtanulta azt is, hogy az adott és megszokott nyersanyagot olcsóbbal helyettesítse. Elég triviális példa erre, ahogyan a sokáig főzésre használt rézedényeket fokról fokra kiszorították a használatból az acélból, illetve alumíniumból készült alkalmatosságok — előnyeikkel és hátrányaikkal együtt. Az embert végső soron ebben az esetben nem a réz ára érdekelte, hanem az, hogy mennyibe kerül az edény, amelyet főzésre használ... Vagy egy másik példa a modern korból. Egyetlen, a nemzetközi telefon-összeköttetésben alkalmazott távközlési műhold több ezer tonna rézhuzal felhasználását teszi feleslegessé. Hasonló a helyzet a kommunikációban ugyancsak egyre inkább terjedő üvegszálakkal. Elszegényedés ? Az emberek sokféle értelemben válnak szegényebbé 2000-re- állítja a Global 2000. Ez logikailag még igaz is volna, ha például az elefántok csökkenő számára vagy az általunk tisztelt és szeretett idős emberek elkerülhetetlen halálára gondolunk. Ám ha általánosabb érvényű és gazdaságilag megragadható kategóriákban mérjük az „elszegényedést”, láthatjuk, hogy az emberek egészében véve éppen hogy gazdagabbak, mint korábban, és várhatóan még gazdagabbak lesznek - mondják A leleményes Föld szerzői. A világ népességének hagyományos értelemben vett jövedelme folyamatosan növekszik. Különösen figyelemre méltó - mert a közhiedelemmel ellentétes -, hogy Moraivetz mérései szerint a szegényebb országokban a második világháború után legalább olyan vagy nagyobb mértékben nőttek a jövedelmek, mint a gazdagabb államokban. Ennek bizonyítéka az is, hogy a fejlődő országokban 1965 és 1981 között 68-ról 58 százalékra csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő aránya. A trend tehát hasonló a fejlett országokéhoz. (Az Egyesült Államokban például a mezőgazdasági munkaerő aránya már 3 százalék alá süllyedt.) Ha a fejlődő országok jövedelememelkedését tekintjük, figyelembe véve a belső jövedelemelosztási arányok viszonylagos stabilitását, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a megvizsgált országokban a szegényebb osztályok is bizonyos fokig részesülnek a gazdagodás gyümölcseiből. 126
