Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
A szocialista országoknak az előbbiekben ismertetett jogszabályai nem abszolút értelemben vett újdonságukkal tűnnek ki; rendelkezéseik követik a nemzetközi gyakorlatban a tiszteletbeli konzulokkal kapcsolatban kialakult szokásokat. Mégis fontosak, mert egyrészt megmutatják, hogy több szocialista ország jogalkotása a mai társadalmi viszonyok között az állam, illetve a természetes és jogi személyek jogai és érdekei külföldi védelmére újra alkalmasnak találta a tiszteletbeli konzuli intézményt, másrészt megteremtették a belső jogi feltételeket a saját államuk konzuli szolgálatában való ismételt alkalmazására. A magyar megoldás Az első világháború befejezését követően Károlyi Mihály „népkormányára” hárult az a feladat, hogy megvalósítsa az önálló magyar külügyi igazgatásra vonatkozó régi nemzeti törekvést. A Minisztertanács 1918. november 9-én felhatalmazta Károlyi Mihályt a külügyminisztérium apparátusának megszervezésére. Az Országos Törvénytár 1918. december 15. számában jelent meg az „1918. évi V. néptörvény az önálló magyar külügyi igazgatásról”.29 E törvénynek témánk szempontjából azért van jelentősége, mert - természetesen - rendelkezik a magyar konzuli hivatalról, s ennek keretében említi a tiszteletben konzuli intézményt is. A néptörvény 6. cikke erre vonatkozóan a következőket tartalmazza: „A magyar konzuli hivatalok vagy valóságosak, vagy tiszteletbeliek. Valóságos konzuli hivatal az, amelynek vezetője hivatásos konzuli tisztviselő. Tiszteletbeli konzuli hivatal az, amelynek vezetésére tiszteletbeli konzuli közeg nyert megbízatást. A konzuli hivatalok szervezetére vonatkozó szabályokat kormányrendelet szabályozza.” A konzuli hivatalok rendszerének ilyen megállapításában szerepe volt a nemzetközi szokásjognak, továbbá a tiszteletbeli konzuli intézmény monarchikus hagyományainak, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia a XX. század fordulójára már kiterjedt, jól szervezett, nagyszámú tiszteletbeli konzult is foglalkoztató konzuli hálózattal rendelkezett: 1903-ban összesen 95 hivatásos és 392 tiszteletbeli (összesen tehát 487) konzuli hivatala működött szerte a világban. (A tiszteletbeli konzuli hivatalok közül 10 tiszteletbeli főkonzulátus, 125 ugyanilyen konzulátus, 103 alkonzulátus, 154 konzuli ügynökség volt.)30 A magyar külügyi igazgatás a Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-kor- szakban is igénybe vette a tiszteletben konzulok szolgálatait. Ottlik György „Milyen legyen az új magyar diplomácia?” címmel 1920-ban megjelent írásában - már az akkori külügyi igazgatás megteremtésének idején - kifejti, hogy a tiszteletbeli konzulok tevékenységéhez az országnak jelentős gazdasági érdekei fűződnek.31 A. Külügyi Közlönyben 1922. február 28-án megjelent 2963/^-1922. számú rendelet „A tiszteletbeli konzulátusok felállítása és a tiszteletbeli konzuli tisztsé”7
