Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
jobboldali köröknek a lépéseit és akcióit, amelyek nyílt vagy burkolt területi követeléseket hangoztatnak, és szabadságot követelnek a lengyel területen élő állítólagos német kisebbségnek. Különösen barátságtalan lépésnek tekintették Kohl kancellár részvételét a „sziléziai elüldözöttek” hannoveri találkozóján. A lengyel külpolitika sajátos területét jelentik a Vatikánhoz fűződő kapcsolatok. E kapcsolatok jelentőségét emeli a katolikus egyháznak a lengyel társadalom életében betöltött szerepe, és természetesen az a tény, hogy II. János Pál pápa személyében lengyel pap a vatikáni állam feje. A kapcsolatok bonyolultak, ellentmondásoktól és feszültségektől sem mentesek. Több rendezetlen kérdés akadályozza a viszony normalizálását és a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Tény azonban, hogy a pápa 1983. évi hazai zarándokúba, kétszeri megbeszélései Wojciech Jaru- zelskivel megtörték az elszigetelést, oldották a Lengyelország körül kialakult feszült légkört. Bonyolult helyzet alakult ki egyes nemzetközi szervezezetekben is, ahol az Egyesült Államok és szövetségesei napirendre tűzték a „lengyel kérdést”. Ez különösen éles formában vetődött fel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben, ahol a lengyelországi események kivizsgálására kiküldött Valticos-bizottság jelentése körüli huzavona és a hivatalos lengyel tiltakozás végül is oda vezetett, hogy 1984-ben Lengyelország kilépett az ILO-ból. ■X" Lengyelország hosszú és nehéz utat tett meg, összetett nemzetközi és hazai feltételek között, a szükségállapot kihirdetésétől a sikeres parlamenti választásokig. A megtett út eseményei, főbb történései ismertek: az új szakszervezeti törvény, a PRON (a Nemzeti Üjjászületés Hazafias Mozgalma) megalakulása, a szükségállapot felfüggesztése, majd föloldása, a széles körű amnesztia, tanácstagi, majd parlamenti választások. Talán kevésbé látványos, de hasonlóan kifejező az a fejlődés is, amely 1981 decembere és 1985 vége Lengyelországának nemzetközi kapcsolatai alakulását jelzi; az,amely egy szorító nemzetközi elszigeteltségtől Wojciech Jaruzelski New York-i utazásáig és felszólalásáig az ENSZ jubileumi ülésszakán, a F. Mitterrand-nal létrejött találkozóig vezetett. Itt is megfogalmazódott az a gondolat, amelyet Wojciech Jaruzelski egy interjúban is kifejezésre juttatott a Lengyel Népköztársaság nemzetközi helyéről: „Ami hazánk helyét illeti az európai enyhülés és bizalom helyreállításának folyamatában, ezt a Lengyelország számára lényeges, hagyományos szerepet fokozatosan újjáépítjük. Minden egyes kormány, amelyhez közel áll a béke megszilárdítása háborúktól gyötört kontinensünkön, szavahihető partnerre talál bennünk a tárgyszerű párbeszédhez. Nyitottak vagyunk minden realista javaslatra, és készek vagyunk a korrekt együttműködésre.” Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a belső konszolidáció előrehaladásával számottevően javultak Lengyelország nemzetközi pozíciói; kudarcot vallott az elszigetelési politika; megkezdődött az ország nemzetközi tekintélye visszaszerzésének folyamata. A Lengyel Népköztársaság a szocialista országok megbízható szövetségeseként mind aktívabban lép fel a nemzetközi színtéren. Mind46
