Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
ményt, biztosítja a szükséges jogi kereteket. Ezt mutatja az a rendelkezés, amely szerint a fogadó állam állampolgára is eljárhat konzulként, ha ahhoz a fogadó állam hozzájárul, s több cikkből következően a konzuli képviselő a fogadó államban magántevékenységet is folytathat. Feltételezésünket alátámasztja a gyakorlat is: a havannai egyezményt aláíró államok közül például 1957-ben Brazília 515 konzuli képviselője közül 140-et tiszteletbeli konzulként bízott meg, s az ott fogadott 514 konzuli tisztviselő közül 266 tiszteletbeli megbízatással tevékenykedett.21 Napjainkban a konzuli jog legfontosabb, legnagyobb hatású nemzetközi jogforrása a konzuli kapcsolatokról szóló - több mint száz állam által aláírt - bécsi egyezmény, amely szintén nem határozza meg a tiszteletbeli konzul fogalmát, hanem az általános gyakorlat összefoglalására törekszik. Ennek ellenére a tiszteletbeli konzul jogállását egyértelmű ismertető jelek határozzák meg. Vizsgáljuk meg ezeket a mai viszonyok között is elfogadott ismérveket és a bécsi egyezmény rendelkezéseit!22 A napjainkra már egységessé vált gyakorlat szerint a hivatásos konzulnak a küldő ország állampolgárának kell lennie, ezzel szemben a tiszteletbeli konzul lehet a fogadó állam vagy harmadik állam állampolgára is. Tiszteletbeli konzullá a fogadó állam olyan állampolgárait nevezik ki, akiknek állandó lakhelye ebben az államban van, így alaposan ismeri az ország sajátosságait és nyelvét, valamint a helyi politikai, gazdasági és jogi adottságait. A tiszteletben konzul általában fontos összeköttetésekkel rendelkezik a fogadó ország szerveihez, vállalataihoz, intézményeihez és jelentősebb személyiségeihez, s e kapcsolatok növelik tevékenységének hatékonyságát. A tiszteletbeli konzulnak a fogadó államhoz fűződő viszonyából következik, hogy őt a küldő állam nem hívhatja vissza, és nem helyezheti át egy másik államba. Felmentése esetén pedig nem kell visszatérnie a küldő államba. A hivatásos konzultól eltérően a tiszteletbeli konzulok általában nem állnak szolgálati viszonyban a küldő állammal. A hivatásos konzuli tisztviselő rendszeres fizetést kap, és a fogadó államban semmiféle kereső tevékenységet nem folytathat. Ezzel szemben a tiszteletbeli konzulok többnyire valamilyen üzleti (ipari vagy kereskedelmi) tevékenységet fejtenek ki, vagy szabadfoglalkozásúak, és csak mellékfoglalkozásként látják el a tiszteletbeli konzuli funkciót. Konzuli tevékenységükért fizetést nem kapnak: kiadásaik megtérítésének módját a küldő állam határozza meg. Sok állam megengedi például a tiszteletbeli konzuloknak, hogy saját maguk számára szedjék be a konzuli tevékenységért megállapított díjakat és illetékeket; más államok pedig pénzbeli juttatásban részesítik őket, ha a hivataluk fenntartásával járó költségeket a beszedett díjak és illetékek nem fedezik. További különbség, hogy a tiszteletbeli konzulok a konzuli feladatok és hatáskörök nem mindegyikét gyakorolhatják: az államok szinte kivétel nélkül korlátozzák a tiszteletbeli konzulok által gyakorolható funkciókat. Sok esetben ezeket a korlátozásokat, illetve a tiszteletbeli konzulok hatáskörének terjedelmét a küldő állam jogszabályai rendezik, de gyakran egyedileg határozzák meg az 112
