Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Pataki István: Lengyelország nemzetközi helyzetének alakulása az 1980-as évek első felében
Lengyelország és a szocialista közösség országainak kapcsolatai. A Lengyel Népköz- társaság - mint a Varsói Szerződés és a KGST tagja - nagy erőfeszítéseket tett a szocialista országokhoz fűződő szövetségesi kapcsolatának, annak zavartalanságának biztosítására. A szocialista országok - ahogyan azt az akkori közlemények, nyilatkozatok és állásfoglalások is jól tükrözték - nagy figyelemmel és távolról sem megalapozatlan aggodalommal követték a lengyelországi események alakulását. A szocialista országok részéről a lengyelországi helyzet megítélésében egyes kérdésekben volt ugyan hangsúlyeltolódás; az eseményeket - saját történelmi tapasztalataik és helyzetük alapján - árnyaltabban vagy helyenként leegyszerűsítve minősítették. Teljes nézetazonosság alakult ki azonban két alapvető kérdésben : a lengyel dolgozóknak, kommunistáknak és hazafiaknak saját maguknak kell megoldást találniuk a szocializmus építésében az évtizedek során fölhalmozódott nehézségekre, valamint, hogy Lengyelország a szocialista közösség elválaszthatatlan része, miként az 1980 decemberében a szocialista országok párt- és állami vezetőinek moszkvai találkozásáról kiadott közleményben megfogalmazódott: „Lengyelország szocialista volt és az is marad.” A lengyel külpolitika fontos feladatává vált a szocialista országok tájékoztatása a lengyelországi eseményekről, azok értékelése, és az, hogy a szocialista országokkal folytatott együttműködés minden területen törésmentesen fejlődjön. Ez a szándék a belső fejlemények előrehaladtával csak korlátozott eredményekkel járhatott. A szélsőséges erők térnyerése gyengítette a szocializmus pozícióit, s következetesen irritálta a meglévő történelmi érzékenységet a lengyel népben és szomszédaiban egyaránt. A „Szolidaritás” kétfordulós kongresszusának a szocialista országok dolgozóihoz intézett felhívását a „lengyel példa” követésére, valamint a Varsói Szerződés felülvizsgálását és az ország „finnesítését” célzó mind gyakoribb követeléseket a külpolitika a saját eszközeivel nem ellensúlyozhatta megnyugtató módon. A gazdasági élet rohamos hanyatlása és szétzilálódása pedig zavarokhoz és átmeneti visszaeséshez vezetett a szocialista országok többségével folytatott kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is. Hasonlóképpen megtorpant a kulturális, tudományos és műszaki együttműködés fejlődése, sőt ezek néhány területen számottevően vissza is estek. Lengyelország és a fejlett tőkés országok kapcsolatai. Lengyelország az 1970-es években széles körű politikai és gazdasági kapcsolatokat alakított ki a fejlett tőkés országokkal. Jó alapot adott ezekhez a kapcsolatokhoz Lengyelország aktív és elismert nemzetközi tevékenysége a második világháborút követő időszakban. Az ENSZ alapító tagjaként az európai leszerelés előmozdításában, az európai béke és biztonság, az enyhülés megalapozásában játszott szerepe révén Lengyelország komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Az ország Nyugathoz fűződő kapcsolatait számos sajátos tényező is segítette. így például a Franciaországhoz fűződő, történelmi hagyományokon nyugvó és érzelmektől is fűtött kapcsolatok; a skandináv államokkal kialakult sokoldalú együttműködés; s nem utol37
