Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - Kádár Béla: Magyarország gazdasági kapcsolatai az NDK-val és az NSZK-val

korlátozása, a piaci kapcsolatok gyengülése az import oldalról, vagy akár csak stagnálásuk csekély időbeli lemaradással közvetlenül gátolja több exporthordozó ágazat teljesítményét. A hetvenes évek eleje óta erőteljesen növekszik a két német államból szár­mazó import jelentősége a magyar gazdaság működőképességének fenntartásában. A továbbiakban is növekvő szerepet kap az NSZK-ból és az NDK-ból származó import bővítése, a magyar gazdálkodó egységek folyamatos működését gátló bel­ső vagy külső beszerzési zavarainak és a lakossági ellátás feszültségeinek - külö­nösen a magasabb igényszintet kielégítő termékekkel való ellátás gondjainak - enyhítésében, valamint az anyaggazdálkodási hiányjelenségek váratlan, s gyors megoldást igénylő problémáinak megoldásában. Hasonló szoros korreláció érvényesül az exportteljesítmények és a jövedelem­differenciálódás között. Már a hetvenes évek tapasztalatai is szemléltették, hogy a magyar bér- és jövedelempolitikától függetlenül erősödő jövedelemdifferen­ciálódás az átlagosnál erőteljesebben növeli az NSZK-ból, a KGST-n belül pedig az NDK-ból származó fogyasztási cikkek iránti keresletet a legális vagy az illegális csatornák révén. A nyolcvanas évek Magyarországában az elkerülhetetlenül erő­teljesebb teljesítményösztönzés, illetve a jövedelemdifferenciálódás szükségszerűen a két német államból származó importkínálat bővítését tételezi fel - legalábbis a megfelelő magyar belföldi kínálati verseny kialakulásáig. A magyar gazdaság növekedési váltásának, szerkezeti korszerűsítésének tár­sadalmi költségei szorosan kapcsolódnak a külső erőforrások igénybevételének le­hetőségeihez. A beruházások tartós visszafogása hosszabb távon gátolná a gaz­dasági kibontakozást és felerősítené a világgazdasági perifériára való kiszorulás folyamatát. A fogyasztási színvonal további csökkentésének rovására élénkülő beruházási tevékenység ma már a lakossági tűrőképesség korlátaiba ütközne. A külső erőforrások bevonása és a magyar belpolitika mozgástere közötti összefüg­gés a nyolcvanas években szorosabbá válik. A külső erőforrások igénybevételével kapcsolatos kényszerek viszonylati vonzatai ugyanakkor nem függetlenek a ma­gyar gazdaság jelenlegi és várható devizaegyensúlyi korlátáitól. A kapcsolatfejlesztésnek magyar oldalról meglehetősen kritikus területe a ko­rábban felvett hitelek és kamatok törlesztése, az adósságszolgálat. Nagyon sok eladósodott országban jóval kisebb teher hárul az exportra az egyensúlyi prob­lémák kezelésében. Számottevőbb a szolgáltatási export; a külföldön keresők ha­zautalásai s a tőkeforgalmi számlákon jelentkező, hosszabb lejáratú működőtő­ke-befektetésekből származó bevételek vagy a jelentősebb arany- és devizatar­talékok igen erőteljesen tágítják az országok devizagazdálkodási mozgásterét, befolyásolják effektiv fizetőképességét, nemzetközi pénzügyi mozgásterét. Magyarországon szerkezeti, intézményrendszeri és gazdaságpolitikai ténye­zőkkel összefüggésben az áruforgalmon kívüli devizakitermelési tételek köre szűk és viszonylagos jelentősége nemzetközi összehasonlításban csekély. Rövid időn belül ez az alaphelyzet érdemben nem is változtatható. A csatlakozás a nemzetközi 31

Next

/
Thumbnails
Contents