Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Lenkei Gábor: Papp Zsolt: Konszenzus és kihívás: Nyugatnémet változatok

Valamennyien alapvetően hagyományos támadással számolnak, ami nem jelenti azt, hogy teljesen kizárnák az atomfegyverek elle­nük való bevetését, hiszen erre az esetre a svájci és a svéd hadsereg konkrét intézkedé­seket tervezett. Abból indulnak ki, hogy a támadó által el­szenvedett veszteségek nem állnának arányban a négy ország stratégiai jelentőségével, azaz az ellenségnek túlságosan nagy árat kellene fizetnie területük elfoglalásáért. Ausztria és Finnország úgy véli, hogy hagyományos ér­telmezésű honvédelmet nem tudnak megvaló­sítani, ezért Ausztria például nem határvéde­lemre, hanem területvédelemre rendezkedett be, és arra törekszik, hogy abszolút értelemben is olcsó, de hatékony fegyverzettel nagyon sú­lyos veszteségeket okozhasson a potenciális agresszornak. A hagyományos honvédelem biztosításához megfelelő gazdasági lehetőségekkel rendelke­ző Svájc és Svédország katonai doktrínája lé­nyegesen bonyolultabb, több háborús hipo­tézissel dolgozik, s nem veti el a határvéde­lem koncepcióját sem. Részletes képet kapunk a katonai doktrínák többi eleméről, a gazdasági, a szellemi honvé­delemről és a polgári védelem rendszeréről, amelyekről még a szakértők többsége is keve­set tud. A semlegeseket kivétel nélkül a milícia-had­sereg és a rövid kiképzési idő jellemzi. Ennek ellenére a kiképzés színvonala magas, s a tar­talékosokat viszonylag gyakran hívják be több-kevesebb időre. A milíciajellegből adó­dó hasonlóságokon túl azonban az egyes had­seregek felszereltségében már lényeges kü­lönbségek vannak. Az egyes harcosok alap­fegyverzetének minőségében, mennyiségében és korszerűségében lévő eltérések lényegtele­nek, az egyes fegyvernemek esetében azonban mind a korszerűség, mind a mennyiség tekin­tetében nagy a különbség. Nyilvánvaló, hogy az erőre építőknél sokkal nagyobb a nehéz­fegyverzet szerepe, mint a bizalomra építők­nél, ám ez a kialakult keretek között számos problémát vet fel, mivel az alacsony létszám és a rövid kiképzési idő miatt a harci technika működtetése nincs megnyugtatóan megoldva. Bár a semleges országok világviszonylatban is elismert fegyvergyártást építettek ki, megfelelő minőségű és mennyiségű nehézfegyverzettel saját erőből nem képesek ellátni hadseregei­ket, és emiatt - eltérő mértékben, de - egyre fokozódó függésbe kerültek a világ nagy fegyvergyártóitól. Jellemző, hogy többségük gyárt harckocsit, de ezeknek csupán egy része hazai fejlesztésű. Harci repülőgépeket egyedül Svédország képes kifejleszteni és gyártani, ám jól ismert, hogy még a belföldön előállított fegyverek esetében is jelentős mértékben rá­szorulnak a nagyhatalmak által szállított alkat­részekre, a tőlük származó fejlesztési eredmé­nyekre, technológiai eljárásokra, illetve a li- cenc alapján történő gyártásra. Ezért vitatható, hogy mennyire tekinthetők hazai terméknek a svéd vadászgépek, különösen a most készülő JAS vadászbombázó. Meglehetősen kényes kérdésnek számít a semleges országok fegy­verexportja. Gazdaságossági szempontok és egyéb anyagi okok miatt hadiiparuk nem csu­pán a hazai igények kielégítésére törekszik, hanem exportálni is kénytelen. Ezt azonban éppen státusuk miatt erős politikai, alkotmá­nyos, illetve jogi korlátozások nehezitik. Mindezek ellenére viszonylag jelentős expor­tőrnek számítanak, kiváltképpen egyes külön­leges fegyverfajták, illetve rendszerek terén. A könyvnek a katonai doktrínákkal és a hadsereggel foglalkozó részei egyébként igen sok érdekes információt tartalmaznak, csupán néha okoz némi gondot az egyes fegyvertípu­sok pontatlan megjelölése; az adatok azonban frissek és megbízhatók. A könyv zárófejezete röviden összefoglalja és rendszerezi a fegyveres semlegesség ismér­veit, anélkül, hogy valamiféle merev modellt igyekezne felállítani. A könyv tanulságai alap­ján nem nehéz felfedezni a semleges országok katonapolitikai elképzeléseinek hatását az „al­ternatív védelem” koncepciójának megszüle­tésére, és talán nem zárhatjuk ki azt a feltéte­lezést sem, hogy a semlegesség már a közeli jövőben nem csupán Európa specifikuma ma­rad. Gyuris András PAPP ZSOLT: Konszenzus és kihívás: Nyugatnémet változatok Kossuth Könyvkiadó, 1985. 375 1. Műfaját tekintve bizonyosan az elmúlt évek egyik legszínesebb kötete Papp Zsolt tanul­mánygyűjteménye, amely válogatás a szerző­nek az elmúlt évtizedben készült írásaiból. A könnyed hangvételű publicisztikától az esz­136

Next

/
Thumbnails
Contents