Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
Ezen kutató-elemző tevékenység nyomán felvetődő új lehetőségek szolgáltak alapul a Reagan-kormányzatnak a hadászati védelmi kezdeményezés elnevezéssel ismertté vált program meghirdetéséhez. Az előzőekben említettük, hogy a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúlynak a támadófegyver-fejlesztéssel való felborítására az Egyesült Államoknak gyakorlatilag nincs lehetősége. Ezért kínálkozott kedvezőnek egyes amerikai szakértők értékelése szerint a hadászati fölényt az „abszolút biztos” védelem megteremtésével megszerezni. A hadászati védelmi kezdeményezés meghirdetésének fő oka az, hogy bizonyos tudományos-technikai körök megcsillantották a jelenlegi amerikai vezetés előtt az „abszolút biztos” rakétaelhárítást mint a hadászati fölény megszerzésének új útját. A „ioo százalékos hatékonyságú”, vagyis „abszolút biztos” rakétaelhárítás csak technikai értelemben jelent védelmet, valójában tulajdonosát kockázat- mentes elsőcsapás-mérési képességhez juttatja, hiszen alkalmas a válaszcsapás kivédésére. Az amerikai hadászati védelmi kezdeményezés keretein belül megvalósítandó, hadászati fölényt eredményező, új amerikai komplex rakétaelhárító védelmi rendszer napjainkban egyelőre csak tervezetek formájában létezik, s a legfontosabb tulajdonsága, hogy a felderítő, célkövető elemein kívül a megsemmisítő eszközök s a rendszert irányító elemek nagyobb részét is a világűrbe telepítenék. A komplex rendszerből ma még csak a felderítő eszközök léteznek, hiszen közismert, hogy a rakétaindítás gyors észlelése (támadásfelderítés) és a cél követés műholdakkal már jelenleg is meg van oldva. A kulcskérdést a cél felé tartó nagyszámú támadórakéta (illetve atomtöltet) elpusztítása jelenti, hiszen - mint ahogy az X. táblázatunkból is kitűnik - a rakéták repülési ideje 1800 km-re 11 perc, 5000 km-re 20 perc, 10 000 km-re 33 perc, de ebből 2—3 percet mindenképpen igénybe vesz a felderítés, a cél azonosítása. Feltétlenül kiemelendő a tervezett amerikai rakétaelhárító védelmi rendszer egyik - az eredeti elképzelések szerint talán legfontosabb - sajátossága: a 100 százalékot megközelítő hatékonyság. Még az igen kicsiny, mindössze 1 — 5 százalékos hiba is azt jelentené (a jelenlegi számokat figyelembe véve), hogy a rendszeren 80-400 atomtöltet jutna át, ez pedig jóval meghaladja az Egyesült Államok számára elviselhető veszteségszintet. A megsemmisítési valószínűség maximumra fokozása végett a nyilvánosságra került összes amerikai tervezet több rétegű, több szakaszos védelemről szól. A tervezetek nagyobb része a megsemmisítésre a nagy pusztító energiát rendkívül gyorsan továbbító, úgynevezett irányított energianyaláb-fegyverek (lézer, részecskegyorsító) alkalmazásával számol. A jórészt a világűrben telepített új megsemmisítő fegyverek kombinált alkalmazása, a több szakaszos védelem eredményezné a tervek (és a vágyak) szerint a 100 százalékos hatékonyságot. Az új amerikai komplex rakétaelhárító védelmi rendszerről ezenkívül az is
