Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban
feszítések mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a katonai erőfölény (vagy egy űrvédelmi rendszer adta vélt büntetlenség) birtokában az atomfegyver továbbra is a politika eszköze maradhat. A nyugati katonai tervezők szerint egy esetleges atomháború előjátéka egy hagyományos eszközökkel történő összecsapás lenne. A rugalmas reagálás doktrínája előírja, hogy ennek egy pontján katonai-politikai mérlegelés tárgyává kell tenni az atomküszöb átlépését. De hát akkor a következmény, a megindult atomháború nem a politika szándékolt folytatása-e? A válaszunk erre a kérdésre a következő: a háború mint elvont, nem konkrét jelenség, mint történelmi alternatíva eszközeinek alkalmasságától függetlenül egy meghatározott politika folytatása. Annak tekinthető a szemben álló két fél szemszögéből, így a biztonság megőrzését, fenntartását célul kitűző VSZ-tagál- lamok oldaláról is. Az atomháborúnak mint a politika folytatásának tagadása a tartalom helyett a forma oldaláról való közelítés. A háború lényege, osztályalapja politikailag determinált. A jellege, mely az eszközök által meghatározott hadviselési mód, a fegyveres küzdelem függvénye, mint eszközt alkalmatlanná teszi a politikai célok elérésére. Az atomháború tehát a politika folytatása, azonban e politika érvényesítésére alkalmatlan eszközökkel. A háború lényege, tartalma, valamint jellege, formája közötti ellentmondásról van szó, amely a két világrendszer együttélésével jellemezhető nukleáris történelmi korszak egyik alapvető kontraverziója is. Pontosan ez azonban az atomfegyverek korlátozási lehetőségének objektív alapja is. A zsákutcából ugyanis az atomeszközök alkalmatlaságának multilaterális kimondása, a használatukról való lemondás deklarálása vezethet ki. Véleményünk szerint, az atomfegyverek megjelenése nem változtat azon az axiómán, hogy a háború a politika folytatása erőszakos eszközökkel. Ez a fegyverzet azonban nem alkalmas eszköz a politika céljainak elérésére, mert a nukleáris eszkaláció nem biztosít időt és teret a politikai akarat érvényesítéséhez. Korlátozott atomháború - vagy atomfegyver-korlátozás? Egyes nyugati doktrínaformálók az atomháború politikai lényegének tagadásakor saját „korlátozási” elméleteikkel kerülnek ellentmondásba. A korlátozott háború teóriája ugyanis a politikai korlátozás lehetőségére épül. Munkadefinícióként fogadjuk el a következő meghatározást: a korlátozott atomháborún olyan fegyveres összecsapást értenek, amelyben átlépik ugyan az atomküszöböt, de nem vetnek be hadászati atomfegyvert. A háború korlátozásának kérdése tehát már az atomháború keretein belül vetődik fel. A korlátozott atomháború lehetőségének hirdetői valójában az annak lényegét meghatározó politika tendenciáit állítják szembe a hadviselési karaktert 98
