Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban
eszközének tekintjük. Amikor a politikai döntéshozatal úgy látja, hogy hagyományos, megszokott eszközeivel nem képes megvalósítani céljait, átadja helyét az általa kiváltott erőszaknak. A fegyveres erőszaknak a politika folytatásaként való megjelenése a legkarakterisztikusabb a „belső” háború esetében. Amikor nem létezik más út a hatalom megtartására, mint a katonai diktatúra által bevezetett ostromállapot, illetve a hatalom megragadása fegyveres felkelés révén, akkor a politikai harc fegyveres erőszakkal folytatódik. Éppen ez az alternatíva- miszerint a politikai küzdelmet csak akkor váltja fel az erőszak, ha nincs más út- igazolja a marxista forradalomelmélet tanítását a hatalom békés úton történő megragadásának lehetőségéről. A háború ma korántsem csupán katonai jelenség, hanem egy adott társadalom sajátos létformája, az osztályok, államok, szövetségek közötti antagonizmus totális, legkiélezettebb formája. Minden más társadalmi mozgásformától megkülönbözteti azonban az, hogy „fő megnyilvánulása” a fegyveres küzdelem. Ugyanakkor a háború több pusztán fegyveres küzdelemnél, mert intenzív és határozott bel- és külpolitikai döntéssorozatok, rendszabályok, a hadigazdaság hegemóniája, az ideológiai harc formáinak és tartalmának éles változása is jellemzi. A háborút meghatározó tényezőket szemügyre véve meg kell különböztetnünk annak társadalmi-politikai és katonai-technikai oldalát. Tuhacsevszkij ezt a jelenséget a tartalom és a forma megközelítéséből vizsgálta, beleértve a tartalom meghatározó szerepe mellett a kettő nélkülözhetetlen egységét is.6 A háború lényegét minden esetben az határozza meg, milyen politikai célok szolgálatában áll, progresszív-e vagy sem, igazságos vagy igazságtalan, milyen az adott nemzetközi helyzethez, az uralkodó világpolitikai folyamatokhoz való közvetlen viszonya. Ilyenformán például egy igazságos célokért viselt harmadik világbeli háború a környezeti elemekhez való viszonya vagy veszélyforrása alapján helytelennek, nemkívánatosnak, netán a világbékét veszélyeztetőnek minősülhet. A háború formáját, jellegét a hadviselés módja, az alkalmazott eszközök és haderőnemek, a meghatározott térség és dimenziók, a részt vevő fegyveres erők tevékenységének intenzitása fejezi ki. „A háború jellege a korszaktól, a társadalmi fejlődésnek attól a fokától függően változik, amelyben az adott ország van.”7 A háborút lényegét illetően a politika folytatásaként, jellegét tekintve a fegyveres küzdelem adott formájának hordozójaként értelmezve szállhatunk szembe a fegyverkezési verseny indokaként felhozott mindenféle „technokrata” magyarázattal. A hadügyi folyamatok ugyanis a politikai akarat és a fegyveres küzdelem immanens törvényszerűségeinek szintéziseként alakulnak. 92
