Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról
Mivel a Zöldek pártja nagyon sok olyan politikai kérdést vet fel az ökológia és a természethez való viszony kapcsán, amelyek irreverzibilis hatásúak, illetve következményeik csak nagyon hosszú távon és igen költségesen számolhatók fel, ez is csökkenti kompromisszumkészségét. A hagyományos pártok között ilyen esetekben a többségi döntés alapján meghozott döntés kötelező erővel hat, jóllehet ez kikezdi a többségi elv alapját képező azon feltevést, miszerint a többségi viszonyok megváltozásával a kisebbség uralkodóvá válhat, és módosíthatja a korábbi döntéseket. A Zöldek viszont nem hajlandóak elfogadni a többségi döntés érvényét az ilyen irreverzibilis hatású döntéseknél (atomtechnológiák, nagyberuházások stb.), és az erőszakmentes ellenállás jogát igénylik maguknak velük szemben. E stratégiájuk szintén csökkenti kompromisszumképességüket a hagyományos pártok, így az SPD irányában is. b) Divi^ibilitás. Tulajdonképpen nagyon hasonló probléma vetődik fel a politikai vitakérdések megosztható és részenként elfogadható/elutasítható vagy csak egészként eldönthető típusainak esetében is. A hagyományos néppárti logika szinte valamennyi kérdést divizibilisként próbálja meg felfogni és kezelni. A hesseni tárgyalásokban a Zöldek is hasonulni kezdett ehhez a probléma- kezeléshez, például az atomtechnológiát illetően. Ennek a szemléletnek a politikai szimbolikáról a politikai anyagi oldalára való átváltás a következménye, amely gyakorlatilag minden kérdést költségvetési elosztási tételként kezel, és az elosztás keretében kompromisszumra, illetve cserére hajlamos. Az anyagi kalkulációs elv összehasonlíthatóvá teszi a legkülönfélébb politikaterületek problémáit, míg a szimbolikus kezelés összehasonlíthatatlanságot eredményez. A reformista irányzat érvelése és céljai határozottan ebbe az előbbi irányba mutatnak, a fundamentalisták viszont a problémák szimbolikus-rituális-ideológikus kezelését képviselik. c) Komplexitás vág) s^ingularitás. „A konfliktusmegoldás nehézsége nem növekszik szükségképpen a konfliktusban érintett különféle politikai problémák számával. Az egyetlen feladat izolált megoldása, egyetlen gyárra, képviselőre vagy hivatalra korlátozódása oszthatatlanná teszi az eredményt. Ha több elkülönült feladaton küzdenek párhuzamosan, mint a nemzeti választásoknál vagy több gyár esetében, az átfogó megoldás disztributív jellegű, és az eredményt osztható az ellenfelek között. A feladatoknak ez a sajátossága csak akkor válhat a könnyebb konfliktusmegoldás tényezőjévé, ha a feladatok nagyjából és egészében azonosak vagy összehasonlíthatóak, így a különféle konfliktusok eredményei összehasonlíthatóak és kalkulálhatóak az adok-kapok cserelogikája szerint.”29 Oberschall idézett véleménye alapvető fontosságú témánk szempontjából. Az új társadalmi mozgalmak egyik sajátossága, hogy egy részük egyetlen politikai konfliktustémára orientált (például a népszámlálás elleni, a rakétatelepítés elleni, az állatkísérletek tilalmát célzó) mozgalom. Ez a jellegük megnehezíti, sőt sokszor teljesen kizárja a kompromisszumkészségüket. 86
