Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról
a társadalomban zajló életmód- és értékváltozások hívei. Csak ezek hozhatják meg szerintük az ipari társadalom szervezetének alapvető megváltozását. Hogyan vihető át ez a koncepció a reálpolitikába ? A zöldeknél az általános társadalomváltoztató koncepciók politikai és parlamenti megvalósíthatóságáról folytatott vita9 újratermeli a német szociáldemokrácia fejlődésének történetéből, a XX. század elejéről jól ismert reformizmusvitákat. Lehet-e elérni parlamenti és a pártpolitizálás révén alapvető társadalmi változást? Átvihető-e az utópia a politikai gyakorlatba, és ha igen, hogyan ? Ilyen és ehhez hasonló kérdések körül zajlik a „fundamentalista” és a „reformista” irányzat vitája a zöldek soraiban. Az általános elméleti-ideológiai koncepciók szintjén alapkérdés az ún. ökoszocialista irányzat problémája. A magukat tudatosan ökoszocialistáknak nevezők csoportja a zöldek pártjának egyik fontos szellemi-politikai irányzata. Fő képviselői: Rainer Trampert, Thomas Ebermann,10 Jürgen Reents a hamburgi Grün- Alternative Liste köréhez tartoznak, és jelentős az irányzat bázisa Nyugat-Berlinben, az Alternative Liste körében is. Bizonyos fokig ide tartozott Rudolf Bahro és köre is. A Zöldek ökoszocialistái elsősorban az új baloldal „K-csoport- jaiból”, a nagyvárosi szubkultúrákban kommunista politikai hátterű tagjai közül jöttek. Az SPD balszárnyán is megfigyelhető egy magát ugyan nem ökoszocialistának címkéző, de lényegében az ökológiai és az alternatív mozgalom és a szociáldemokrácia eszmekörét összekapcsoló irányzat. Oskar Lafontaine, Josef Leinen, Erhard Eppler, Klaus Traube, Johann Strasser, Klaus Jürgen Scherer, Fritz Vilmar, O. K. Flechtheim és Iring Fetscher nevét említhetjük meg itt.11 Ezen „nagy nevekkel” fémjelezhető irányzaton belül persze nagy különbségek vannak, ám jelentőségét mutatja, hogy olyan nemzetközi hírű teoretikusa van, mint André Gorz.12 A Zöldeken belül, illetve az SPD-ben működő ökoszocialisták közös alap- gondolata a „más fejlődés” (Oskar Lafontaine), az alternatív modernizáció.13 Ennek különbözőképpen megkonstruált modellje az ipari társadalom hagyományos mintáival szakító posztindusztriális, posztmaterialista, az ökológia, a béke és a bázisdemokrácia talaján álló, a kreatív-emancipatív magánéleti szférát kiterjesztő alternatív szocializmuskép. Ez folytatja a civilizációs fejlődés hagyományait, nem jelent reprimitivizálást, visszalépést14 - ez a tendencia ugyanis megvan az ökológiai és az alternatív mozgalomban, például az ökoszocialistákhoz bizonyos pontokon közelálló Rudolf Bahrónál. Míg az alternatív modernizáció a Zöldeken belül a reprimitivizálás stratégiájával áll szemben, a szociáldemokraták körében a hagyományos indusztriális-bürokratikus modernizáció gondolatával kell megküzdenie. Az alternatív szocializmusmodell eltérő hangsúlyokkal rendelkező gondolata általános ideológiai-politikai szinten fontos összekötő kapocs a szociáldemokraták és a zöldek között. Jóllehet az ökoszocialisták mindkét oldalon viszonylag alárendelt, több más irányzattal vitatkozó csoportot alkotnak, képviselőik ma mindkét pártban vezető, főleg ideológiailag vezető pozíciókat töltenek be. Az SPD-ben ez a jelenlét még 78
