Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról
i. Konfrontáció (1977-1982). A Zöldek formálódásának párttá, szerveződésének időszaka (a szövetségi párt csak 1980-ban alakult meg). Ebben az időszakban, a szociálliberális koalíció, a Schmidt-éra végének idején az új társadalmi mozgalmak és politikai szervezeteik a kormányzó szociáldemokrácia politikája ellen léptek fel. Az SPD-n belül az új társadalmi mozgalmak felé hajló baloldal helyzete bizonytalan: a szociáldemokrata identitásról folytatott Löwenthal-vitában6 kifejeződött a szociáldemokrácia dilemmája a kormánypárt és a parlamenten kívüli társadalmi mozgalmi ellenzék között. 2. Konkurrencia (1982-1985). A kormányból kikerülő SPD, elválva a liberálisoktól, az ellenzék vezetéséért folytatott versengésbe bocsátkozott a Zöldekkel. A tartományi, majd az 1983. márciusi szövetségi választásokon ellenzéki pártokként kerültek szembe egymással a Zöldek és a szociáldemokraták. Ugyanakkor a kialakult helyzetben mégiscsak a Zöldek az SPD egyetlen lehetséges koalíciós partnere. Több kommunális képviseleti szervben és tartományban (Hamburg, Hessen) elvileg lehetségessé vált az együttműködésük a végrehajtó hatalom megszerzéséért folyó harcban; az együttműködés létre is jött kommunális szinten, illetve - 1984-től - Hessenben tartományi szinten. Az ellenzéki pozíció bizonyos közösségeket teremtett a keresztényliberálisokkal szemben. Az SPD az ellenzékben balra tolódva igyekezett a kormánypártként az új társadalmi mozgalmak parlamenten kívüli ellenzékének átengedett, elsősorban béke- és ökológiai témák újraintegrálására. A baloldal előtérbe került: az új „Brandt-éra” elvileg lehetővé tette az „uniótól balra álló” pártok szövetségét. 3. Konfliktus és kooperáció (1985-1987). A Hessen-tartományban létrejött kormánykoalíció, a „vörös-zöld” szövetség, amely a Zöldeknek juttatta a környezetvédelmi miniszteri tárcát, új kooperatív elemet visz a Zöldek és az SPD viszonyába, és mérföldkő az új párt fejlődésében. Mindez azonban a konfliktus elemeit növelő politikai tendenciák között jön létre. Az 1987-es szövetségi választás közeledtével - az 1980-as helyzethez hasonlóan —, a nagy pártok, a szociáldemokraták és a keresztényliberálisok ellentéte polarizálja a választókat. Az SPD megerősödött az ellenzékben, több tartományban (Saar-vidék, Észak-Raj na- Vesztfália) abszolút többséget szerzett, és új kancellár jelöltje, Johannes Rau szövetségi stratégiaként a Zöldek nélküli abszolút többség megszerzését tűzte ki célul. Újra szóba került, éppen Brandtnak, az egykor a Zöldek felé való nyitást képviselő pártelnöknek a nyilatkozatai kapcsán, a nagy koalíció lehetősége. A szituáció nyitott volta miatt azonban az 1986-os tartományi választások, főleg Alsó- Szászország és az 1987-es szövetségi választás alakulása döntő lesz a Zöldek és az SPD viszonyában. A Zöldek pártján belül az SPD-vel való együttműködésről folytatott, a korábban lezajlott szociáldemokrata Löwenthal-vitát ellenkező előjellel megismétlő stratégia- és identitásvitában erősödik a kooperációt kereső A Zöldek és az SPD kapcsolatainak szakaszai
