Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája
a nemzetközi kapcsolatok szempontjából csak akkor hatékony, ha a kinyilvánítást az érintettek is tudomásul veszik. A gyakorlatban az örökös semlegesség mindig valamilyen nemzetközi jogilag kötelező formában jött létre, és nem ismerünk kizárólagosan egyoldalú, eredményt biztosító nyilatkozatokat. A második fejezet az örökös semlegességgel járó fő kötelezettségeket fogalmazza meg: 1. a háború megkezdésének a tilalmát és 2. a semlegesség és a függetlenség védelmét. A svájci álláspont szerint ez azt jelenti, hogy „az állandóan semleges országnak mindent meg kell tennie azért, hogy ne vonják be egy háborúba, és mindentől tartózkodnia kell, ami a háborúba való bevonását eredményezhetné. Vagyis általában a harmadik országok konfliktusában elkerülendő az állásfoglalása. A semlegességi politika folytatása kötelező. A semlegességi politika végrehajtása szabad megítélésének tárgya.” Első pillantásra a háború megindításának, illetve a konfliktusokba való bele- bonyolódásnak a tilalma triviálisnak tűnhet. Figyelembe kell venni azonban, hogy a korábbi nemzetközi jogi meghatározás csak a konkrét konfliktusokra vonatkozott, míg a konfliktust megelőző időszakra nem voltak általános magatartási ismérvek. Ez a definíció a mozgásteret pontosítja és szűkíti, ugyanakkor tágítja is, amikor a helyzet megítélését és az ebből adódó lépéseket a semleges állam szabad döntésének tárgyává nyilvánítja. A második fejezet a fő kötelességek mellett ún. másodlagos, illetve előreható tényezőket is kiemel. Mivel a fő kötelességek egyértelműek, csak a másodlagosak értelmezésére kerül sor a harmadik fejezetben. Ez utóbbiakat politikai, katonai és gazdasági tényezőkre osztják fel. A politikai tényezők között az állásfoglalás a háború elkerülésére irányuló külpolitikát fogalmazza meg: „nem köthet, különösen háborúra kötelező szerződéseket, például offenziveket, kölcsönösséget tartalmazó defenzíveket, garanciaszerződéseket, kollektív biztonsági egyezményeket”. A bekezdés kiemeli, hogy a megállapítás nem vonatkozik a vélemény kinyilvánítására, csak a külpolitikai aktusokra, vagyis a humanitárius akciók megengedhetőek, és a sajtószabadság csorbítatlan. Az egyének jogai nem korlátozottak, morális semlegesség pedig nincs. A fejezet a továbbiakban a nemzetközi szervezetekkel foglalkozva leszögezi, hogy amennyiben azok túlnyomórészt politikai jellegűek, akkor „.. .a részvétel legfeljebb akkor jöhet számításba, ha bizonyos egyetemes jellegük van. Részt kell venniük e szervezetekben a kérdésben érintett politikai csoportosulások fő képviselőinek, elsősorban mindkét részről a két potenciális konfliktuspartnernek. Svájcnak ebben az esetben is mellőznie kell az állásfoglalást.” A jószolgálatokat viszont az ország felajánlhatja és gyakorolhatja. Katonai vonatkozásban a definíció szerint „... az állandóan semleges [állam] általában nem köthet katonai egyezményeket...”. Gazdasági vonatkozásban Svájc szerint nincsenek semlegességi kötelezettségek, kivéve az olyan vám- és 58
