Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Kádár Béla: Magyarország gazdasági kapcsolatai az NDK-val és az NSZK-val
gének fejlesztésében a külföldi egyetemeken tanulmányokat folytatóktól a céhrendszer vándorlegényéig mindig nagy szerepet játszott a német nyelvterületen, illetve gazdasági-kulturális környezetben eltöltött évek szakmai-kulturális öröksége. Ez az örökség nagy jelentőségű volt egyrészt a XIX. században felgyorsuló megkésett magyar történelmi korszerűsödési, felzárkózási törekvések „mintavételi” irányának szempontjából. (A magyar villamosipar az első világháború előtti időszakban nemzetközi léptékű nagyvállalatának, a Ganz-nak elektroipari blokkja, szervezeti rendszere mindössze három év késéssel követte a Siemensét.) Ez az örökség tükröződött a századunk első két harmadában kialakuló magyar műszaki értelmiség, ipari vezetés és szakmunkásgárda műszaki kultúrájának, szemléletének erőteljes német gyökereiben. A műszaki fejlődés, technológiai-szakképzési infrastruktúra terén kialakult kapcsolatok intenzitása messze felülmúlta a külkereskedelmi vagy pénzügyi áramlásokét. A technológiai kapcsolódás az első világháború előtti harmadszázadban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar ipar az Osztrák-Magyar Monarchián belül az átlagosnál gyorsabban fejlődött, s csökkentette lemaradását az európai élvonaltól. A két világháború közötti időszakban az intenzív kapcsolódás negatív következményei voltak erőteljesebbek. A nemzetgazdasági provincializmusból legfeljebb a ragionális szempontokig kitekintő, a regionális tényezőket túlértékelő magyar műszaki-iparszervezeti és értékesítési vezetés nem, vagy alig vett tudomást az Egyesült Államokban kibontakozó új műszaki, iparszervezeti és értékesítési hullámtól, ami tartóssá tette lemaradásunkat. A második világháború befejeződését követő két évtizedben, amikor például a magyar-nyugatnémet kapcsolatok fejlesztésének politikai feltételei nem voltak kedvezőek, sajátos módon éppen a technológiai bázis és a műszaki értelmiség történelmi gyökerei jelentették a kapcsolatok folytonosságának legfontosabb tám- pillérét és serkentőjét. A korábbi technológiai bázis fokozatos elhasználódásával, a század első felében kiképzett műszaki értelmiség és szakmunkásgárda kiöregedésével párhuzamosan e történelmi gyökerek jórészt elsorvadtak. A szakemberek legutóbbi évtizedekben felnövekvő nemzedékei nyelvi, kulturális, szakképzettségi és technológiai szempontból jóval kevésbé, esetenként sajnálatosan csekély mértékben járatosak az együttműködésben a német nyelvterületű államokkal. E folyamatot csak bizonyos mértékig ellensúlyozza, hogy magyar munkaerő külföldi munka- vállalására nagyobb mértékben épp az NDK-ban került sor a hatvanas évek második felétől kezdődően, az OECD-országok közül pedig az NSZK-ban a nyolcvanas években. A külföldi munkavállalással egybekötött szakmai tapasztalatszerzés jelentékeny része tehát ma is az NDK-ra és az NSZK-ra jut, de az ilyen típusú együttműködés aránya szerényebb, mint az elmúlt évszázadban - s így a technológiai, kereskedelmi és pénzügyi áramlások alakulásában csak korlátozottabb szerepet játszhat. Mind a történelmi tapasztalatok, mind a nyolcvanas évek nemzetközi gazdasági együttműködésének sajátosságai arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarország, valamint az NDK és az NSZK közötti együttműködés to22
