Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - Bényi József: Európa és a Kulturális Fórum

Magyar részről tizenhárom javaslatot terjesztettünk elő. Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió például közösen tett javaslatot a nemzeti kisebbségek kulturális jogai gyakorlásának szavatolására. A kis nyelvek irodalma fordításának, kiadásának és terjesztésének előmozdítását pedig Finnországgal, Izlanddal, Norvégiával és Svédországgal együtt javasoltuk.

A szocialista országok már a tanácskozás félidejében javasolták, hogy a munkabizottságok összegezzék a tapasztalataikat, foglalják össze a leglényegesebb következtetéseket, kezdődjék el az összegezési, szerkesztési, szövegezési munka. A nagyszámú indítvány ugyanis meggyőzően mutatta, hogyan gondolkodnak a résztvevők az európai kulturális helyzetről és a nemzetközi kulturális kapcsolatokról.

A nyugati államok ettől az összegzéstől elzárkóztak. Arra hivatkoztak, hogy ezt csak a konferencia vitájának befejeződése után lehet megtenni, amikor már teljes a mérleg. A záródokumentum első tervezetének megszületését nehezítette, hogy a semleges és el nem kötelezett országok csoportja ezúttal nem volt egységes. A hosszas munka után általuk előterjesztett szöveg ugyan jellegében, egyes megfogalmazásaiban nem volt elfogadható a szocialista országok számára, de több módosító javaslat született, és a szocialista országok e szöveg alapján tárgyaltak tovább. Később, amikor a vita élessé vált, s olykor nem különbözött az ottawai hangnemtől, a nyugati államok olyan követelésekkel léptek fel, ami mutatta: nem kívánnak megegyezést, vagy azt a szocialista országok egyoldalú engedéményei- hez kötik.

Miután az utolsó napon, amikor minden kísérlet kudarcot vallott, és a semleges és el nem kötelezett országok szövegtervezetének elfogadására nem lehetett számítani, a magyar küldöttség javaslatot tett egy rövidebb, de a tényeket és a tanácskozás lényegét összefoglaló, Budapest és Bécs között folytonosságot biztosító záródokumentumra. E javaslatot 34 részt vevő ország elfogadta, megszavazta. Mivel azonban a helsinki keretben folyó tárgyalások alapelve a közmegegyezés, a konszenzus, ennek hiányában - egy szavazat híján - a Kulturális Fórumon nem született záródokumentum.

A Kulturális Fórum sikere nem egyedül attól függött, lesz-e egybeeső politikai akarat 35 állam részéről egy záródokumentum elfogadásához. Tagadhatatlan azonban, hogy a Kulturális Fórum sikerét egy ilyen okmány még egyértelműbben mutatná. De nemcsak egy konferencia eredményességét bizonyította volna, hanem általában a helsinki folyamat erősítésére irányuló közös szándékot is. Annál nagyobb szükség lett volna rá, mert az ütköző politikai akarat Madrid után sem Athénban, sem Ottawában, sem a záróokmány aláírásának 10. évfordulója alkalmából Helsinkiben megrendezett külügyminiszteri értekezleten nem engedte tartalmas dokumentum kidolgozását. Számunkra e kérdés ilyenformán kiemelt fontosságot kapott, Helsinki általános érdeke egybeesett Budapest konkrét érdekével. De használt volna az idei tavaszi berni értekezletnek is, ahol a közmegegyezés lehetősége nem lesz könnyebb, mint a Kulturális Fórumon volt.

IX