Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Halm Tamás: Izikné Hedri Gabriella: A szocialista együttműködés távlatai

hoz is idomulnia kell, hiszen azok is a létét befolyásoló tényezők közé tartoznak, mégpe­dig, úgy látszik, sajnos hosszú távon, mivel a vezető tőkés országok egyes köreinek igen súlyos érdekei fűződnek a szembenállás fenn­tartásához, a szocialista közösség által már számtalanszor javasolt teljes leszerelés meg­akadályozásához. A biztonság garantálásához azonban elengedhetetlen, hogy a Varsói Szerző­dés katonai erejét annak növekvő világgazda­sági súlya támassza alá. „Ha ez utóbbi elmarad a politikai és katonai potenciálja mögött, ne­hezül a kelet-nyugati együttműködés, és ez . . . kedvezőtlen körülmények egybeesésekor visszahat a szocialista országok belső gazda­sági-társadalmi fejlődésére is.” (23. 1.) Izikné Hedri Gabriella helyesen látja, hogy a két világrendszer közötti gazdasági versen­gés általunk választott (Lenin által kijelölt) „versenypályáján”, a munka termelékenységé­ben még igen nagy a lemaradásunk, s hogy en­nek egyik fő oka a sokat emlegetett technikai rés, illetve annak tágulása. (Ennek fontossá­gát a könyv megírása óta eltelt hónapok szov­jetunióbeli eseményei is újabb bizonyítékok­kal támasztották alá.) Azzal is egyet kell érte­nünk, hogy a gondok többsége - a világgaz­daság többszöri „megrázkódása” ellenére - belső eredetű: „A közösség példátlanul gyors iparosítását követően kiderült, hogy az igen centralizált gazdaságirányítás több tagország­ban belső egyensúlyzavarokhoz vezetett; a szovjet gazdaságfejlesztési pálya nem alkal­mazható valamennyi tagországra; a népgaz­dasági struktúrák közeledése egy idő után a kölcsönös előnyszerzés lehetőségeinek beszű­külését idézte elő; végül hogy a szocialista integráció - miközben igényli a világgazda­sággal való együttműködést - csak korláto­zott mértékben képes a kedvező külső hatá­sokat hasznosítani és a károsokat közömbö­síteni.” (26. 1.) Az integráció továbblendíté- sére hivatott, másfél évtizeddel ezelőtt elfo­gadott Komplex Program nem bizonyult he­lyes vezérfonalnak. „Tény, hogy a KGST-t világgazdasági és világpiaci sokk érte, de a program nem kielégítő végrehajtását mégsem volna helyes egyedül ezzel magyarázni. Va­lószínűbbnek látszik, hogy a feltételek nem voltak eléggé érettek, s a program kidolgo­zása mélyrehatóbb tudományos megalapo­zottságot igényelt volna.” (26-27.1.) Ehhez ta­lán csak annyi kiegészítés kívánkoznék, hogy az ésszerű cselekvés feltételei mindig adottak, ha úgy tetszik, „érettek”. Hiszen a cselekvés ésszerűségének éppen az az egyik kritériuma, hogy mennyire veszi figyelembe a feltétele­ket . . . A második fejezet (A nemzeti és a nemzet­közi érdekek dialektikája a szocialista közös­ségben) nemcsak tárgyából adódóan, de a benne szereplő tudományos felismerések alap­ján is a könyv legizgalmasabb része. Izikné Hedri Gabriella szerint a szocialista közösség­re vonatkozó néhány elméleti-ideológiai té­telt tovább kell fejleszteni: „Szembe kell néz­ni azzal, hogy szocialista országok között is keletkezhetnek konfliktusok, a közösség egyes tagországaiban is felléphetnek társadalmi vál­ságok. A dialektikus és történelmi materia­lizmusról vallott marxi tételekből . . . nem vonható le az a következtetés, hogy a szo­cializmus automatikusan és szükségszerűen éles ellentmondásoktól mentes társadalom” — idézi egyetértőleg Kozma Ferencet. (33-34.1.) Lazítani kellene az együttműködésnek oly­kor túlságosan is merev etikettjén: „Míg a nyugati ipari országokban az ellentéte­ket az élet természetes jelenségének tartva széleskörűen elemzik az egymás közötti múlt­beli ellenségeskedések máig is ható következ­ményeit, a szocialista közösségben hajlamosak vagyunk elkendőzni, hogy nemcsak az általá­ban vett nacionalista maradványokat kell le­küzdeni, hanem az egymás ellen irányulókat is.” (34-35- 1.) Hasonló okból bírálja a sajtót, s az azt ter­helő egyoldalúság sajnos a szakirodalmat is jellemzi: „A közösség védekező reflexének egy másik megnyilvánulása, hogy miközben az egyes tagországokon belüli nehézségekről, ellentmondásokról esetenként igen éles meg­világításban szólnak és írnak, noha számítás­ba veszik, hogy a politikai ellenfelek ezt majd saját nézeteik alátámasztására kiaknázzák, ad­dig a tagországok közötti véleményeltérések nyilvánosságra hozatalától általában óvakod­nak, különösen, ha azok politikai jellegű­ek.. . Nem emelkedhet ideológiai tétel rang­jára, hogy a szocialista közösségnek minden részletkérdésben mindig egységes álláspontra kell jutnia.” (33.1.) Sőt -hangoztatja később - az ütközéseket nem szabad egyik vagy másik tagország téves politikájának számlájára írni. (41. 1.) Valljuk be: ez a ritkább szélsőség a szocialista országok gyakorlatában. Sokkal gyakoribb annak abszolutizálása, hogy,, ... a vezetésnek feltétlenül igaza van, s nincs is szüksége társadalmi ellenőrzésre, a kontroll kizárólag a gyakorlat, amely utólag igazolja vagy nem igazolja a döntéseket. Az e nézetet valló vezetés, ha a célok nem teljesülnek, haj­137

Next

/
Thumbnails
Contents