Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
ciót a regionális válságok ügyében. A genfi csúcstalálkozón is nagy hangsúllyal szerepeltek ezek a kérdések. Remény nyílt arra, hogy az álláspontok alaposabb megismerése és közelítése elvezet a válságok nemzetközi veszélyességének csökkentéséhez. * A két szövetségi rendszerhez tartozó országok egymás közötti, illetve a két vezető hatalomhoz való viszonyt illetően az elmúlt tíz esztendő gazdag tapasztalatokban bővelkedik. A kis és közepes nagyságú nyugati és kelet-európai államok helyzete nem csupán a súlyukat tekintve különbözik a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok helyzetétől. Ezek az országok nagyarányú nyitottságuk, függőségük következtében érzékenyebben reagálnak az enyhülés, illetve a konfrontáció erősödésére. Az enyhülés megtorpanása a kelet-nyugati kapcsolatokban, mindenekelőtt a szovjet-amerikai viszonyban keletkezett feszültségek érzékelhetően korlátozták nemzetközi mozgásterüket, kedvezőtlenül hatottak külső helyzetükre. Az elmúlt évek során született amerikai katonai döntések és programok megnövelték Nyugat-Európa kiszolgáltatottságát, fokozták függőségét az Egyesült Államoktól. Az amerikai kormányzat hidegháborús, enyhülésellenes lépései megnehezítették a szövetségesek számára az addigi politika folytatását. A Német Szövetségi Köztársaságban a szociálliberális kormánykoalíció felbomlását alapvetően a belső gazdasági-politikai ellentétek kiéleződése okozta, az eseményekben azonban számottevő szerepet játszott az is, hogy az enyhülés megtorpanása következtében kimerült a kormányzat egyik hajtóereje. A SPD sorait megosztották az amerikai katonai programhoz való viszony kapcsán keletkezett ellentétek. A párt lényegében csak az ellenzékbe szorulása után tudott hátat fordítani az általa 1979-ben még igencsak szorgalmazott NATO- határozatnak. Míg kormányzó pártként fellépett a rakétaellenes mozgalmakkal szemben, ellenzéki pártként már részese e mozgalomnak. A francia kormányzat, amely az első években fenntartások nélkül támogatta az amerikai katonai programokat, és síkraszállt az eurorakéták telepítésének haladéktalan megkezdése mellett, 1984-ben szembefordult a Hadászati Védelmi Kezdeményezéssel. Az SDI a feszültség új elemét vitte az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei viszonyába. A nyugat-európaiak SDI-jal kapcsolatos magatartását nemcsak a háborús feszültség, a konfrontáció csökkentésében való érdekeltség motiválja. Felismerték, hogy a programban való részvétel nem biztosítaná számukra a részesedést az amerikai tudományos és műszaki vívmányokból. Sőt, az űrfegyverkezési program a nyugat-európai magánvállalatok bevonásával inkább az európai kutatási potenciál és szellemi erő átszivattyúzását hivatott elősegíteni. A COCOM-lista szigorítására és betartására irányuló amerikai törekvések mögött is érzékelhető, hogy az Egyesült Államok azt a szövetsé11
