Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
15 Helmut L. Müller: Der „dritte Weg” als deutsche Gesellschaftsidee. Aus Politik und Zeitgeschichte, 1984. 27. sz. 15 Die Grünen. . . (1981) i. m. 19. 1. Ugyanakkor a párton belül van ellenvélemény is. „A zöld-alternatív vitában van egy olyan tendencia, amely az SPD enyhülési politikáját kizárólag negatívan ítéli meg, mert az a blokklogikán belül mozog. Ezek szerint csupán a keleti és a nyugati uralkodó körök pajtáskodásáról lenne szó. Ez a baloldali radikális megítélés elfordítja a figyelmet azokról az előnyökről, amelyeket a szociálliberális koalíció szerződéskötései hoztak az emberek számára mindkét német államban.” Az enyhülési politika „.. . előmozdította a dialógus szellemét, és lehetőségeket mutatott fel . . . az egyenjogú rendezések alapjának létrehozásához”. Dirk Schneider: Gedanken zur Deutschlandpolitik der Grünen. Moderne Zeiten, 1983. n. sz. 17 „Nekünk a mi oldalunkról arra kell ügyelnünk, hogy a keleti blokk országainak társadalmi rendszereit illető kritikánkat ne változtassuk át közvetlen beavatkozássá. Senki sem beszélhet le minket arról, hogy véleményünket a jogtalanságokról hangosan és világosan kinyilvánítsuk, az érintett országban is. De mi magunk járulnánk hozzá a konfrontációhoz, és nem az enyhüléshez, ha akcióinkkal megkísérelnénk, hogy közvetlenül beavatkozzunk a keleti blokk országainak vitáiba.” Dirk Schneider: i. m. ls Wilfried v. Bredoiv: Friedensbewegung und Deutschlandpolitik. Aus Politik und Zeitgeschichte, 1983. 46. sz. 19 Die Grünen . .. (1980) i. m. 19. 1. 20 Die Grünen. .. (1984) i. m. 24. 1. 21 Kiss J. László: Nyugati szövetségi politika . . . i. m. 10. 1. 23 Az alternatív mozgalomban a nemzeti kérdésre és a német egységre alternatív koncepciók alakultak ki. Az egyik legismertebb és legvitatottabb Henning Eichbergé, amelyben a „globálisan gondolkodni - lokálisan cselekedni” antietatista elve, s ennek alapján a régiók Németországának gondolata és a nemzettudat „államnemzeti” fokának visszaszerzése tükröződik. „Egyáltalában nem elsősorban ... az újraegyesítésről, nem az államok egyesítéséről, nem a nagy államoknak a kis államok helyetti létrehozásáról van szó. Éppen ellenkezőleg: egy német, egy öss^német szeparatizmusról van szó, amely a német népnek a szuperhatalmaktól elfoglalt részeit kitöri az elidegenedett multirendszerekből, és kis egységeket teremt, amelyek lehetővé teszik a demokráciát: ez legyen Németország. A kis német nemzetet megteremteni decentralizációt jelent; el a Vodka-Cola [Eichbergnél ez az elidegenedett imperiális kultúrákat jelenti] főhadiszállásaitól, eltávolodás a metropoliszoktól. A német nacionalizmus azt jelenti: felismerni, hogy ma olyan kisebbség vagyunk, amelynek a belső kolonializmussal, a saját agyvelőbe befurakodott elidegenedéssel ugyanúgy küzdenie kell, mint a baszkoknak és az indiánoknak. Dekolonializáció kell, lecsatlakozás... A jövő független Frízföldje vagy egy Alemann Szabad Állam, egy Bajor Köztársaság vagy egy szabad Szászország nem állnának ellentétben ezzel. További lépések lennének az alulról jövő demokráciához.” Henning Eichberg: Balkanisierung für jedermann. Befreiung, 19-20. sz. 68. 1. Eichberg álláspontját sem a zöldek, sem az alternatív mozgalmak nem fogadták el. Szélsőséges, utópikus érvelése ellentmondásra ingerel. De éppen túlzó jellege teszi alkalmassá az alternatív nemzetfelfogás szemléltetésére. 23 Lásd például a Telos című amerikai folyóirat 51., 52., 53., 54. és 53. számaiban a békemozgalomról folyó vitákat. 22 Dán Diner: Die „nationale Frage” in der Friedensbewegung. In Reiner Steimveg (szerk.): Die neue Friedensbewegung. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1982. 25 Ua. 101. 1. 23 Sigfrid Meuschel: Für Menschheit und Volk. Kritik fundamentaler und nationaler Aspekte in der deutschen Friedensbewegung. In W. Schäfer (szerk.): Neue soziale Bewegungen: Konservativer Aufbruch in buntem Gewand? Fischer Verlag, Frankfurter am Main, 1983. 37-47. 1. Hartmut Reese: Protagonisten der „nationaler Identität”: die Nationalrevolutionäre. Frankfurter Hefte, 1984. 6. sz. H. Müller: i. m. 34-37. 1., W. Bredow: i. m. 41-44. 1. 27 Ezekben a vitákban élen jár a nyugat-berlini Alternatív Lista (a zöldekbe mint szövetségi pártba csak részlegesen integrált csoportosulás), melynek programja szerint a német kérdésben számukra,,... többek között a történelmileg keletkezett kulturális, gazdasági és emberi szintek egységéről van szó. Hogy ez az egység milyen állami és intézményes formákat ölthet, az nyitott számunkra.” Alternative Eiste. Wahlprogramm. Berlin, 1981. 3. 1. 28 Rudolf Bahro: Pfeiler am anderen Ufer. Befreiung (Sonderdruck), 1984. 154-158. 1. 29 Gert Bastian a német egyesítés esélyeiről és a két német állam kapcsolatairól: „Aki azonban ebben a hídverésben [a két német állam között] csak a német centralizált állam újjáélesztésének lehetőségét látja közeledni, csupán újabb áthidalhatatlanságokat teremtene. Túl szörnyűek voltak a világ tapasztalatai a német hatalom kitöréséről, még túlságosan érzékenyek azoknak a sebeknek a hegei, amelyeket a hitleri Németország ütött, semhogy másoktól egyetértést várhatnánk vagy követelhetnénk a német nagyhatalom megújításához. Éppen ellenkezőleg, a pillantás e század következményekkel terhes I 2 I
