Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - Szűrös Mátyás: A magyar külpolitika a nyolcvanas évek közepén
népeink tartós barátsága és szövetsége, amelyet az 1956-os magyarországi ellenforradalom tragikus tehertétele sem tudott megbontani. A magyarság és a környező Duna-völgyi népek-nemzetiségek között a történelem során felizzott ellenségeskedések, de mindenekelőtt a marxista-leninista elemzés által igazságtalannak, imperialista jellegűnek ítélt trianoni békeszerződés utóhatásai mindmáig érzékelhető sajátos problémakört jelentenek külpolitikánk számára. Külpolitikánk alakításánál figyelembe veendő, sajátos történelmi gyökerű adottságot jelent a határainkon kívül élő magyaroknak - a környező államokban levő magyar nemzetiségeknek, illetve a diaszpórának - az országunk lakosságához viszonyított nagy aránya. A külpolitikára befolyást gyakorló főbb földrajzi tényezők közül meghatározó az a tény, hogy Magyarország majdnem mértani pontossággal Európa közepén, fontos földrajzi, politikai erővonalak metszéspontjában helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy népünk sohasem tudott kitérni a világtörténelem nagy áramlatai elől, azok mindig igen közvetlenül érintették, illetve érintik. Hazánk viszonylag kis ország. A „viszonylag” szó használata nem csupán azért indokolt, mert a világ államainak több mint a fele hazánknál kisebb területű vagy lakosságszámú, illetve szerényebb gazdasági teljesítőképességű, hanem azért is, mert egy ország „méreteihez” valamilyen módon hozzátartozik általános kulturális fejlettségi szintje, a világban való ismertsége, politikai tevékenységének kiterjedtsége, súlya is. Hasonlóképpen gazdaságilag is kis ország vagyunk. Számolnunk kell azzal, hogy kevés a nyersanyagunk és az energiahordozónk; s azzal kell tudnunk gazdálkodni, amink van - például a termőfölddel, ami a legújabb közgazdasági -szemlélet szerint szintén funkcionálhat „nyersanyagként”. A külpolitikánkat meghatározó belpolitikai tényezők közül elsősorban azt a politikai stabilitást kell kiemelni, amely hazai viszonyainkat immár három évtizede jellemzi. Ennek megteremtésében fontos szerepet játszott az 1956-os ellenforradalom tapasztalatainak a feldolgozása. Az 1956-os ellenforradalom, mint döntően belpolitikai esemény, több értelemben vált rendkívüli világpolitikai jelentőségű, nemzetközi helyzetünkre, külpolitikánkra mindmáig kihatással bíró tényezővé. Ez a tragédia korábbi történelmünkben szinte példátlan módon ráirányította a figyelmet hazánkra. Hazánk ekkor a nemzetközi reakció, illetve a Szovjetuniónak az események körüli szerepe következtében néhány éven át a két világrendszer harcának középpontjába került. Végül az ellenforradalom utáni konszolidáció, amely ugyan nagy áldozatokat is követelt, megtisztította a magyar politikai életet a korábbi visszásságoktól. A pártnak az ellenforradalom tanulságai nyomán kialakult tisztánlátása, helyes feladatmeghatározása, a legcélravezetőbb módszerek kiválasztása lehetővé tette, hogy országunk az ötvenes évek végétől egyre jobban érvényre jutó kedvező világpolitikai, világgazdasági tendenciákat maximálisan kihasználhassa.
