Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 5. szám - Szerb István: Függetlenség és önállóság: a kínai külpolitika fontosabb törekvéseiről
Vessey látogatását amerikai részről felhasználták arra, hogy a szorosan vett szakmai, katonai kérdéseken túlmenve, külpolitikai véleménycserét is folytassanak a kínai féllel. A megbeszélések lehetőséget adtak annak felmérésére, milyen pillanatnyilag a kínai-amerikai „stratégiai szövetség” gondolatának az állapota.9 Nos, ez alkalommal Kína mondta ki udvariasan az elutasító nemet, a már többször említett függetlenségi és önállósági eszme jegyében. Ez azonban aligha okozhatott nagyobb meglepetést az amerikai félnek, hiszen egyenesen következik a kínai külpolitikai doktrína logikájából. De ami amerikai szempontból a leglényegesebb : a kínai külpolitika még mindig tág teret kínál a konkrét együttműködésre a csendes-óceáni szovjet jelenlét megítélését, az indokínai összefüggéseket, valamint az amerikai haditechnika átadását illetően. Vessey tábornok látogatása eredményeként a jövőben sor kerülhet arra is, hogy amerikai hadihajók - 1949 óta első ízben - udvariassági látogatásokat tegyenek kínai kikötőkben. E döntés szimbolikus jelentőségét aligha kell hangsúlyozni.10 A kínai-amerikai kapcsolatokat azonban változatlanul terheli néhány olyan kérdés is, amelyekben a Kínai Népköztársaság nem tudta érdekeit érvényre juttatni. Mindenekelőtt Tajvanról van szó. Az Egyesült Államok továbbra sem adja semmi jelét annak, hogy hajlandó lenne sorsára hagyni Tajvant, s hozzájárulna az anyaországgal való egyesüléséhez. Kína és a kínai-amerikai együttműködés számára bizonyára súlyos megpróbáltatást jelentene, ha a tajvani vezetésben a szeparatizmus gondolata jutna fölénybe, s kísérlet történne a sziget függetlenségének kikiáltására, Kínától való államjogi elszakítására. Ennek megakadályozása - úgy tűnik - a közeljövőben aktuálisabb feladata lehet a kínai diplomáciának, mint a valóságos egyesítés útjának egyengetése. A Kínai Népköztársaság közvetlen célként a Peking-Tajpej politikai párbeszéd beindítását szorgalmazza, egyelőre kevés sikerrel. A kínai-szovjet kapcsolatokban az elmúlt évben folytatódott és felgyorsult az 1983-ban megkezdődött normalizálódás. Napjainkra elmondható, hogy kiterjedt az állami élet minden fontos szférájára, s lényegét tekintve szilárdnak látszik, mert a felek érdekeltsége hosszú távú, és azonos elemekhez kötődik. Kína és a Szovjetunió egyaránt érdekelt abban, hogy az Egyesült Államok a Kínai Népköztársasághoz fűződő stratégiai viszonyban ne kerüljön az elkerülhetetlennél dominálóbb helyzetbe, illetve, hogy Kína gazdasági modernizációja ne kizárólag nyugati technológiára építve történjék. Ez a megfontolás húzódik meg az ötvenes évtizedben szállított szovjet ipari berendezések rekonstrukciójában való részvétel felajánlása és elfogadása mögött, valamint ez motiválja azokat a kínai javaslatokat is, amelyek a napjaink nemzetközi színvonalán álló szovjet technológia vásárlására vonatkoznak. (1983-1985 között kb. 300 millió dollárról 1,6-1,8 mil- liárdra nőtt a két ország külkereskedelmi forgalma.) 1984-ben két alkalommal találkoztak egymással a kétoldalú kapcsolatok témakörében illetékes külügyminiszter-helyettesek, Iljicsov és Csien Csi-csen. 1985- ös találkozósorozatuk tavaszi fordulója áprilisban zajlott le. Jóllehet e megbeszé49
