Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Szűts Pál: A Magyarok Világszövetségének tevékenysége és a magyar emigráció

Népköztársasággal. Az 1956-1957-ben távozottaknak csak kis hányada csatlakozott az ellenséges politikai emigrációhoz.

(A szocialista országok saját emigrációjukat általában - elsősorban a munkájuk irányát meghatározandó - három csoportra osztják: a haladó emigránsokra, akiknek a száma a kiöregedés miatt fogyóban van, a semlegesek nagy többségére, akiknek a megnyerésére törekednek, és a fentieknél kisebb számú ellenséges emigrációra.)

Az emigráció politikai arculatára, magatartásának alakulására sokféle tényező hat. A nemzetközi politikai helyzet, a befogadó ország kormánypolitikája, az adott kormányzat hozzánk való viszonya, kétoldalú kapcsolataink alakulása nagymértékben befolyásolja a kinti magyarság hangulatát és Magyarországhoz való viszonyát. A hazai belpolitika, gazdasági eredményeink, esetleges kudarcaink, Magyarország nemzetközi megítélése is hatással van az emigráció magatartására.

Az enyhülés éveiben kiépült a kapcsolatok rendszere, létrejöttek a rendszeres kontaktusok kialakulásának és megerősödésének a feltételei, megnőtt a hazalátogatók száma. Ma évente mintegy 180-200 ezer külföldön élő magyar látogat haza. Ezek körének bővülése, tapasztalataik és azok továbbadása jelentős mértékben polarizálta az emigrációt.

Az utóbbi években tapasztalható konzervatív előretörés a nyugati országok politikájában felerősített bizonyos kedvezőtlen hatásokat, egyes ellenséges csoportok fokozták aktivitásukat, befolyásos kormányzati körök támogatását érezve észrevehetően bírálóbb hangot ütöttek meg a rendelkezésükre álló propaganda- eszközökben - bár lehetséges, hogy a háborútól való szorongás és a kapcsolatok bomlásától való félelem erősödött. Az emigráció többségénél azonban nem következett be törés a kapcsolatokban.

A mai Magyarországhoz való viszony lehet az a kritérium, amelynek alapján a tőkés országokban élő magyarságot politikailag - megközelítő pontossággal - osztályozhatjuk. E választóvonallal az alábbi csoportok különböztethetők meg:

1. A tőkés országokban élő magyarság nagy többsége nem politizál aktívan, tartózkodó a politikai kérdésekben. Tömegesen hazajár. Tartja kapcsolatait rokonaival és számos esetben hazai intézményekkel, tudományos és kulturális szervekkel, kollégáival. Igényli a kapcsolatok bővítését.

2. Jelentős tömeget képeznek azok, akik határozott politikai álláspontot is képviselnek. Egy részük az óhazával való kapcsolatokért következetesen kiálló, főként baloldali beállítottságú személy, a régi emigráció tagja. Számuk, befolyásuk csökken. Másik része e csoportnak fenntartásokkal él a mai Magyar- ország politikai rendszerével szemben, de örül minden pozitív változásnak, a hazai fejlődésnek. Örömmel tölti el, hogy itthon rokonai, hozzátartozói jobban boldogulnak. Ide tartozik az első nemzedék jelentős része (beleértve az 1956-ban távozottakat is), és az etnikai hovatartozás tudatában levő második és harmadik nemzedék nagyobb hányada.

ß. Külön kell szólni azokról, akik hivatalos utakat felhasználva és anélkül is