Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
szemben erősödtek meg. A fejlődő országok ugyanis az 1970-es évektől gazdasági függetlenségük kivívásáért egyre határozottabban, tudatosabban és egységesebben léptek fel, s helyenként ki tudták használni a fejlett tőkés országok gazdasági függőségét is. A tőkés országok ezt a helyzetet az ellátásbiztonságukat és a tőkebefektetéseiket garantáló egyezményekkel, gazdasági és műszaki fejlettségük előnyeinek kihasználásával, valamint pénzügyi eszközökkel (segélyezés) próbálták ellensúlyozni. Ezek az egyezmények sajátos neokolonialista függőségi viszony- rendszert teremtettek meg. Adott közösség megosztása, egységének a megbontása. A szocialista országok egységének gyengítése, a szocialista közösségen belüli ellentétek szítása fontos eleme az imperialista politikának. A szocialista országokkal szemben - különösen az utóbbi időszakban - erősödött az ún. szelektív kezelés vagy differenciált agresszió politikája. Ennek keretében a szocialista országok egy részével fenntartják a normális kapcsolatokat, miközben másokkal szemben különféle okokból és ürügyekkel gazdasági háborús lépéseket tesznek. A szocialista országok is arra törekszenek, hogy nemzeti érdekeikkel összhangban, a lehetőségekhez mérten maximálisan kihasználják a nemzetközi együttműködés előnyeit. Ennek a jelentősége különösen megnövekedett a világgazdasági válság időszakában, amikor számos szocialista ország gazdasági nehézségekkel került szembe. Az egyes országok egészséges és kiegyensúlyozott fejlődése, a belső zavarok megoldása az egész szocialista közösség kollektív érdeke. Hamis és értelmetlen „szolidaritás” lenne, ha bármelyik szocialista ország szükségtelenül vállalná, hogy a gazdasági háborút rá is kiterjesszék. A kedvezőtlen világgazdasági és nemzetközi politikai folyamatok ennek éppen az ellenkezőjét igénylik. Nem totalizálni kell a gazdasági háború szféráit, hanem minden erőfeszítéssel éppen a lokális gócait kell megszüntetni. Az adott helyzetben azonban kétségtelenül mindent el kell követni azért, hogy a gazdasági háború szelektív eszközei ne vezessenek a szocialista közösség egységének gyengüléséhez. Egyetlen szocialista ország sem fejlesztheti partnerei és az egész közösség érdekeinek rovására külső gazdasági kapcsolatait sem az enyhülés, sem a gazdasági háború körülményei között. Az egységbontás és megosztás veszélyével a fejlődő országoknak is számolniuk kell. Az ilyen törekvések megjelentek az új nemzetközi gazdasági renddel kapcsolatos alkudozásokban. A közvetlen gazdasági („meleg”) háborúk területei és eszközei Korszakunk gazdasági konfliktusai típusai szerint közvetlen gazdasági („meleg”) és „hidegháborúkra” oszthatók. A gazdasági „meleg” háborún a gazdasági kapcsolatok korlátozásának és 68
