Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
ciaországot és Kínát megsértenék; a jaltai egyezmény ugyanis előírta a három nagyhatalom külügyminisztereinek rendszeres találkozását. A londoni ülésszak kudarcát előidéző eljárási kérdést megkerülve, a tárgyalásokat így tovább folytathatták, és a Külügyminiszterek Tanácsa következő ülésszakának összehívását is megvitathatták. Másnap az amerikai külügyminiszter Molotovnak küldött táviratában - hivatkozva a San Franciscó-i, potsdami és londoni precedensre - a szovjet, angol és amerikai külügyminiszter tanácskozásának összehívását javasolta decemberre, Moszkvába. Byrnes egyoldalú akciójáról Bevin csak két nap múlva értesült; kétségbe vonta a tanácskozás összehívásának célszerűségét, mert véleménye szerint a londoni ülésszak óta az álláspontok egyáltalán nem változtak. Az angol külügyminiszter azt is kifogásolta, hogy az amerikaiak vele erről nem konzultáltak előzetesen, sőt Byrnes a moszkvai tanácskozás előtt visszautasította a londoni angol-amerikai egyeztetés gondolatát is. Bevin december 6-án kénytelen-kelletlen végül is úgy döntött, hogy Moszkvába utazik. A brit vonakodás talán tudatosította Byrnesben, hogy londoni balfogásai megismétlődhetnek; a találkozó előtt már nem volt idő előkészíteni - hagyományos diplomáciai csatornákon - a megegyezés alapjait, kialakítani az amerikai álláspontot; ismét Byrnesre és kevés tanácsadójára hárult a döntés: nem egyeztettek sem az elnökkel, sem a kongresszussal, sem a külügyminisztériummal. A részletek eldöntését azonban Byrnes a külügyminiszter-helyettesekre kívánta bízni, és azt hitte, minden további halogatás kizárja a megegyezést. Az amerikai külügyminiszter igyekezett helyrehozni londoni tévedéseit. Ezért Truman elnök 1945. december 6-i bejelentését - miszerint nem lesz újabb hármas találkozó, és az Egyesült Nemzetek Szervezetét tekintik a békerendezés fórumának - Byrnes kénytelen volt úgy helyreigazítani, hogy a három nagyhatalom államfőt köpött nem lesz újabb találkozó, és az amerikai hivatalos politika a békekonferencia összehívását szorgalmazza, majd december 7-én bejelentette a három külügyminiszter találkozójának időpontját. A moszkvai tanácskozás napirendjén első helyen a Külügyminiszterek Tanácsa új (a békeszerződéseket megvitató) ülésszaka összehívásának kérdése szerepelt. A szovjet küldöttség továbbra is kitartott amellett, hogy a békeszerződés-tervezeteket és a végleges békeszerződéseket a fegyverszüneteket aláíró hatalmak fogalmazhatják meg; a békerendezés e kezdeti és végső szakasza között összehívott konferenciára az illető állammal hadiállapotban állt országokat hívják meg, és csak ezek írhatják alá a békeszerződéseket. A magyar békeszerződés megfogalmazója tehát a három nagyhatalom lett volna; a konferencián pedig még Jugoszlávia és Csehszlovákia vehetett részt. Az amerikaiak december 18-án elfogadták, hogy - Byrnes megfogalmazásában - a fegyverszünetek aláirói legyenek a „bírák”, de a konferencián részt vevő államok körének kiszélesítésével növelni kívánta a „tanúk” számát. Bevin ezt azért támogatta, mert a többi szövetséges „meghallgatása” egyúttal több, a békeszerződéseket elfogadó, végrehajtásukban kötelezettséget vállaló partnert jelentett. 135
