Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
keresztül más vonal megállapítását próbálta biztosítani, mint amit végül is elfogadtak; és amikor Millerand megírta a levelét, az Egyesült Államoknak már csak egy megfigyelője volt a konferencián. Ügy vélte, hogy az erdélyi” határ kismértékű módosításával Magyarországnak vissza lehetne adni félmillió magyart.0 Azon a területen, amire gondolt, jelentős számú magyar népesség élt, vasúti összeköttetése szinte kizárólag Magyarországgal volt, és Romániához csatolásuk sem az ő boldogságukhoz, sem Románia boldogságához vagy felvirágzásához nem járulna hozzá. Erdély teljes területe 39 600 négyzetmérföld, és az a változtatás, amire ő gondolt, nem érint többet, mint 3000 négyzetmérföldet.0 Ahol emberek életéről van szó, jobban örülne, ha a döntést részletes helyszíni vizsgálat után hoznák. További vitap után Byrnes az Egyesült Államok emlékirata (CFM 45) 26. I. része 2. bekezdésének következő módosítását terjesztette elő: »A határ Magyarországgal, általában véve, az 1938-ban létező határvonal lehet; ugyanakkor ami Erdélyt illeti, a néprajzi viszonyokat tanulmányozni fogják abból a szempontból, hogy egy kis [terület-] rész Magyarországnak juttatása lényegesen csökkenti-e az idegen uralom alatt élő személyek számát.« A tanács e kérdés vitáját későbbi ülésére halasztotta.” A tanács, áttekintve a szovjet és az angol javaslatokat, elhatározta, hogy másnapi ülésén a román békeszerződés-tervezetre vonatkozó amerikai irányelveket tárgyalja meg. 1945. szeptember 21-én, a tanács 15.24és 16. ülésén azonban az érdemi tárgyalások helyett a román kormány reprezentatív volta, illetve diplomáciai elismerése került a vita középpontjába. A bolgár kérdés megvitatását éppen hogy elkezdték, amikor a béke-előkészítés első szakasza zsákutcába jutott. Másnap, 22-én a szovjet küldöttség javasolta a visszatérést a berlini értekezleten eredetileg elfogadott eljárásmódhoz, amely nem tette lehetővé, hogy Franciaország és Kína képviselői az ún. balkáni (román, bolgár, magyar) és a finn kérdés megvitatásában részt vegyenek, hiszen nem voltak aláírói az illető államokkal kötött fegyverszüneti egyezményeknek. A kérdést a három állam-, illetve kormányfő táviratváltása sem oldotta meg. Az amerikaiak a kapitulációs okmányokat aláíró államok külügyminiszter-helyetteseire kívánták bízni a békeszerződés-tervezetek előkészítését. Elképzelésük szerint ezeket egy - 1945. november 15-én kezdődő-nemzetközi békekonferencián vitatták volna meg. A szovjet küldöttség az olasz, a finn és a „balkáni” békékről külön konferenciák megtartását tartotta szükségesnek, a fegyverszüneti egyezményeket aláíró államok részvételém „1920-as” n „A konferenciától [a tanácstól] azt kéri, hogy komolyan tanulmányozzák a kérdést, mert emberi lények ezreinek élete és boldogulása forog kockán. Ha a [határ] módosítás lehetetlennek bizonyul, az amerikai küldöttség nem fogja erőltetni.” 0 „vagyis ennek a területnek kevesebb mint egytizedét” p „Molotov úr Byrnes úrtól azt kéri, hogy írásban adjon át neki egy tervet. Tanulmányozni fogja, és egy vagy két napon belül megvitatja.” 132
