Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
FÜLÖP MIHÁLY A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés* Magyarország második világháború utáni nemzetközi státusát és helyét Európában a majdnem másfél évig tartó tárgyalások eredményeként 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés határozta meg. A magyar békével párhuzamosan kötötték meg az olasz, román, bolgár és finn békét. Ez a tény már önmagában indokolja a béke-előkészítés és békekötés folyamatának nemzetközi összehasonlításon alapuló vizsgálatát. A magyar társadalom kollektív emlékezetében a békekötés elválaszthatatlanul összefonódott az 1946. július 29. és október 15. között megrendezett párizsi értekezlettel, s háttérbe szorult az a tény, hogy a békeszerződés összeállítója valójában a győztes nagyhatalmakból álló Külügyminiszterek Tanácsa volt. A nemzeti történetírások - a rendelkezésre álló források természete miatt - mindeddig elsősorban az adott ország béke-előkészítő tevékenységére összpontosították figyelmüket, és mindenekelőtt arra a kérdésre keresték a választ, hogy az illető állam diplomáciája mit tett - vagy nem tett - a békefeltételek javítására. Jórészt szem elől tévesztették, hogy a döntéseket nem a párizsi konferencia hozta meg, hanem kizárólag a Külügyminiszterek Tanácsa. Ebből az is következik, hogy az öt „volt ellenséges” állam kormányainak valójában semmi szerepe nem volt és nem lehetett a békeszerződésekre vonatkozó döntések kialakításában. A béketárgyalások nemzetközi összefüggéseinek feltárása akkor vált lehetővé, amikor a kutatók előtt megnyíltak a Külügyminiszterek Tanácsa ülésszakainak okmányait tartalmazó angol, amerikai és francia levéltárak, valamint a szovjet szakirodalomban megtörtént a téma eredeti dokumentumokra támaszkodó tudományos feldolgozása.1 Az új, eddig még nem publikált diplomáciai okmá* Jelen tanulmány elsősorban a Külügyminiszterek Tanácsa béketárgyalásait vizsgálja. A párizsi értekezlet történetének ismertetésétől eltekint, mivel a téma külön feldolgozást igényel. Terjedelmi okoknál fogva a teljes jegyzetapparátust nem tudjuk közölni. Ez megtalálható a szerző „A közép-kelet- európai államokra vonatkozó párizsi békeszerződések tárgyalása” című készülő értekezésében. 124
