Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
hogy „milyen magatartást tanúsítana az Egyesült Államok az együttműködési egyezmény ratifikálása esetén”. Az amerikai diplomata kitért a válaszadás elől, de sürgős választ ígért. Közölte: a Moszkvában történt lépés nem jelentett tiltakozást az egyezmény ellen, s valószínűnek tartja, hogy a szovjet sürgetés mögött presztízsokok is szerepet játszanak. Leszögezte, hogy az amerikai kormányt ilyen tényezők nem befolyásolják. „Őket az ügyben inkább a praktikus, az üzleti kérdések érdeklik.”53 A State Department azonban nem sietett a válasszal; Byrnes csak november 30-án küldte meg utasításait Budapestre. Az amerikai külügyminiszter megismételte a szovjet-magyar gazdasági egyezménnyel kapcsolatos korábbi amerikai álláspontot, s jelezte, hogy amennyiben a magyar kormány tekintettel lesz az amerikai érdekekre, biztosítja a legnagyobb kedvezmény elvét, és nem törekszik diszkriminációra a kereskedelmi kapcsolatokban, amerikai részről nem emelnek kifogást az egyezmény ratifikálása ellen. Sőt megcsillantotta a magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatok felújításának lehetőségét.54 Ezek után az újonnan megalakult Tildy-kormány nem tehetett mást, mint hogy felvette programjába a szovjet-magyar gazdasági egyezmény ügyének rendezését. „A kormány a Szovjetunióval való őszinte barátság és együttműködés szilárd alapokra helyezését óhajtja és szerves rendszerbe kívánja foglalni a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatokat” - közölte Tildy Zoltán november 30-án parlamenti bemutatkozó beszédében.55 A „szerves rendszerbe foglalás” azt jelentette, hogy a kormány vállalja a megállapodás végső ratifikálását. Ennek ellenére majd három hét telt el, amíg az illetékes alkotmányos szervek a döntést meghozták. Tildy december 19-én - új tisztségében - udvariassági látogatást tett az angol és az amerikai követnél. Az alkalmat felhasználva tájékoztatta őket arról, hogy a következő napon, december 20-án összeül a nemzetgyűlés Politikai Bizottsága, és jóvá fogja hagyni a szovjet-magyar gazdasági együttműködési egyezményt, kiegészítve a magyar kormány nyilatkozatában foglaltakkal. ígéretet tett rá, hogy a magyar kormány válaszolni fog a legnagyobb kedvezmény elvének biztosítására vonatkozó angol-amerikai jegyzékekre. Schoenfeldnek kijelentette, hogy a ratifikáció ajánlásához választott formula összhangban van az amerikai kormány törekvéseivel. Schoenfeld viszont megismételte a magyarországi gazdasági helyzet közös - angol, amerikai, szovjet - rendezésére vonatkozó amerikai javaslatokat, s bizalmasan informálta a magyar kormányfőt a SZEB-ben ez ügyben tett lépésekről. Gascoigne tudomásul vette Tildy közléseit, de nem reagált rájuk. Visszatért azonban a hetekkel korábban Nagy Ferenc által felvetett elképzelésre, s jóllehet nem volt rá felhatalmazva, hidegen közölte: „Őfelsége kormánya nincs abban a helyzetben, hogy Magyarországnak az orosz gazdasági egyezményt helyettesítő megállapodást ígérjen.”56 Magyarán: véleménye szerint nagyobb arányú gazdasági segítségre a magyar kormány Anglia részéről nem számíthat. Ilyen előzmények után érthető, hogy a nemzetgyűlés Politikai Bizottságának 20-i ülésén a szovjet-magyar gazdasági egyezmény ratifikálását illetően érde”3
