Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia

taiban. A szovjet kormány azzal sem értett egyet, hogy várjanak a szerződés megkötésével a békeszerződésig, mert Magyarországnak sürgős segítségre van szüksége, továbbá Potsdamban megegyezés született arra vonatkozólag is, hogy a magyar kormány elismerésével sem várnak a békeszerződésig. Visinszkij arra is utalt, hogy jól fejlődnek az amerikai-olasz gazdasági kapcsolatok, noha Olaszországgal sem kötöttek még békeszerződést.32

(Megjegyezzük, hogy a szovjet diplomácia az angolszászok beavatkozási kísérleteit a Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával kapcsolatos ügyekbe a tényleges helyzetnek megfelelően rendszerint azzal hárította el, hogy hivatkozott az angolok monopolhelyzetére Görögországban és az amerikai hegemóniára Olaszországban.)

A moszkvai döntés ismeretében Vorosilov november 2-án fogadta a SZEB angol és amerikai missziójának vezetőit. A megbeszélés gyakorlatilag eredménytelenül végződött. A szovjet politikus megismételte: a szovjet-magyar gazdasági egyezmény kétoldalú államközi egyezmény, ugyanúgy a két kormány közötti megállapodás eredményeként született, mint ahogy az a diplomáciai kapcsolatok rendezése. A gazdasági egyezmény kidolgozásához neki nem volt köze (ő „nem külügyminiszter” mondotta), amint a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételekor sem történt semmiféle hivatkozás a SZEB-re. ígéretet tett viszont arra, hogy a SZEB nevében nem fog nyomást gyakorolni a magyar kormányra. Az amerikai megbízott szó nélkül tudomásul vette Vorosilov közléseit. Az angolok megpróbáltak vitatkozni, de a szovjet politikus hajthatatlan maradt.33

Az Ideiglenes Kormány, mint már említettük, időközben, 12-én módosításokkal jóváhagyta a szovjet-magyar egyezményt, így a nyugati diplomácia lépés- hátrányba került. Ezután már csak arra törekedhetett, hogy a végső ratifikálást, a nemzetgyűlés Politikai Bizottságának és a Nemzeti Főtanácsnak az „igen”-jét megakadályozza. Tekintettel a diplomáciai lépésekre, Gascoigne követ sürgette Miklós Bélát és Zsedényit, hogy „ . . . húzzák el a ratifikálást olyan sokáig, ameddig csak lehetséges”.34 Bátorításukra október 17-én szóban, majd másnap írásban is tájékoztatta őket arról, hogy az angol kormány Moszkvában tiltakozott a szovjet-magyar gazdasági együttműködési terv ellen, magyarázatot kért, és tárgyalni kíván a kérdésről. Azt is közölte, hogy Edgcumbe tábornok a SZEB következő ülésén Vorosilovnál tiltakozást fog benyújtani.35 Október 22-én Schoenfeld Gyöngyösi külügyminisztert informálta az amerikai diplomáciai lépésekről, nehogy úgy tűnjön, hogy az Egyesült Államok nem ért egyet az angol állásponttal és diplomáciai lépésekkel.36

A nyugati, főként angol biztatások nem maradtak hatás nélkül. Zsedényi Béla, aki a parlament elnökeként a nemzetgyűlés Politikai Bizottságának elnöki tisztét is betöltötte, s akinek feladata lett volna e fontos politikai testületet összehívni, október 13-án két napra elutazott Budapestről, majd a kormányfő tett egynapos vidéki látogatást; gr. Teleki Géza kultuszminiszter nem járt be hivatalába. Október 17-én - Gascoigne közlései után - Miklós Béla, gr. Teleki Géza