Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Miklós Imre: A Magyar Népköztársaság egyházpolitikájának négy évtizedéről

Az állam és az egyházak kapcsolatainak jelene és jövője, a marxisták és a keresztények párbeszéde és együttműködése

A szocializmus alapjainak lerakása és megszilárdítása történelmi jelentőségű időszaka hazánk történetének. A fejlett szocializmus építése minőségileg új, tartalmában és módszereiben igényesebb feladatokat jelent a szocialista állam és az egyházak kapcsolatában is. Nem az eddig kimunkált, tapasztalatokkal megerősített utat kell megváltoztatni, hanem arra kell összpontosítani a figyelmünket, hogy a folyamat ne egyszerűen mechanikus folytatása legyen, hanem a fejlettebb, a feltételek és lehetőségek közepette jogosan jelentkező magasabb szintű igényeknek megfelelően alakuljon az állam és az egyházak közötti szövetségi kapcsolat.

A fejlődés kiemelkedő jelentőségű eseménye volt Kádár János vatikáni látogatása 1977-ben. A VI. Pál pápával folytatott tárgyalások során egyetértésre jutottak számos fontos kérdésben. A találkozó - Kádár János szavaival - „lezárta a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendezésének folyamatát.”30

Cserháti József római katolikus püspök szerint: „A keresztényeknek és a szocialistáknak ma mindenütt a világban jobban kellene összefogni az élet reményének fokozásában, a félelem nélküli élet hirdetésében és megvalósításában. Közéleti és gazdasági megállapodottságunk és növekvő jó közérzetünk ellenére itt lappang közöttünk még mindig valamilyen fajta, a háború megrázkódtatásából és az új társadalomszerveződés kezdeti bizonytalanságaiból belénk ivódott félelem, amelyhez a mai nemzetközi bizonytalanság és a háború veszélyének rémlátásai is hozzájárulnak. Az egyház számára eddig sohasem adódott egzisztenciálisabb kihívás, mint a béke kérdése.”31

Közismert, hogy több mint két évtizedes kapcsolatunk van a Vatikánnal, és különböző megállapodásokkal számos kérdést rendeztünk. Ennek első állomása volt az 1964-ben kötött részleges megállapodás, amely ma is eredményesen szolgálja mindkét fél érdekeit. Kádár János és VI. Pál pápa találkozója megerősítette ezeket az eredményeket, az együttműködés kialakult elveit és gyakorlatát, amelyet helyesnek tartottak a jövőben is fenntartani. Agostino Casaroli bíboros államtitkár legutóbbi magyarországi látogatása bátorítást jelent mindazok számára, akik a nemzetközi feszültség csökkentéséért küzdenek. A Szentszék és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok alakulása jól példázza, hogy csak szilárd elvi politikával, a realitások talaján folyó, nyílt, őszinte párbeszéd útján lehetséges valóságos előrelépés.

A fejlődés nemzetközi hatása több területen is mutatkozott. Ezek közül csak egy, de jellemző példa, hogy amikor a magyar-amerikai kapcsolatokat már nem terhelte a Mindszenty-ügy, és közismertté váltak az egyházak tevékenységének kedvező feltételei, akkor ezek a tényezők is hozzájárulást jelentettek a két ország viszonyának jobbításához. A magyar korona és koronázási ékszerek visszaadásának előkészítésében - bár ezek nem egyházi értékek - az egyházak mindkét részről fontos szerepet játszottak.

94