Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Losoncz Miklós: Zbigniew Brzezinski: Hatalom és elv. A nemzetbiztonsági tanácsadó emlékiratai, 1977-1981
függelékként való összegyűjtése mindenképpen egyszerűsítette volna az olvasó számára egy-egy eszköz főbb jellegzetességeinek megismerését. Szentesi György ZBIGNIEW BRZEZINSKI: Hatalom és elv. A nemzetbiztonsági tanácsadó emlékiratai, 1977-1981 (Power and Principle. Memoirs of the National Security Adviser 1977-1981.) Farrar, Straus, Giroux, New York, 1983. 587 1. Magyarországhoz hasonlóan külföldön is nagyon népszerűek a vezető államférfiak, politikusok visszaemlékezései, emlékiratai. Z. Brzezinski professzor, nagyszámú stratégiai tárgyú könyv, tanulmány szerzője, aki jelenleg a tekintélyes Columbia Egyetem tanára és a szintén nemzetközileg elismert Georgetown Egyetem mellett működő Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának főtanácsadója, 1977. január 20. és 1981. január 20. között töltötte be az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának tisztjét. E négy, világ- politikai eseményekben, fordulatokban bővelkedő, tevékeny esztendő személyes hangú története a könyv, amely jól illeszkedik az előző nemzetbiztonsági tanácsadó, Henry Kissinger terjedelmes emlékiratai által kezdett sorba. Könyve előszavában tett vallomása szerint Brzezinskit emlékiratai megírására mindenekelőtt az a meggyőződése ösztönözte, amely az amerikai demokrácia szerves részének, alkotóelemének tekinti a tájékoztatás kötelezettségét, tehát azt, hogy az amerikai állampolgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak a jólétüket, biztonságukat érintő döntések születésének előzményeiről, a döntések előkészítéséről és elfogadásáról, azok mechanizmusairól. E motivációtól függetlenül is tagadhatatlan, hogy műfaji korlátái, a definícióból adódó személyes hangvétele, bizonyos fokig természetes szubjektivitása ellenére a memoár érdekes adalékokat szolgáltathat egy adott időszak jobb megismeréséhez. A műfaj természetes velejárójaként Brzezinski az emlékirataiban tudatosan csak azokkal az eseményekkel, folyamatokkal foglalkozik, amelyekben valamilyen formában, az előkészítés vagy a végrehajtás fázisában maga is részt vett. Nem törekedett tehát a Carter-kormány egész külpolitikájának minden oldalú bemutatására, értékelésére. A téma eme tudatos leszűkítése ellenére is óhatatlanul kirajzolódik a Carter nevével fémjelzett elnöki periódus külpolitikájának sajátos hangvételű értelmezése, értékelése. A kötetből és az annak alapját képező négy év tartalmi gazdagságából - az értékítéletektől függetlenül - az olvasó a teljesség igénye nélkül érdekes adalékokat kap az amerikai politikai rendszer működéséről, személyi és szervezeti sajátosságairól, érzékletes jellemzést a korszak amerikai és világpolitikájának legfontosabb szereplőiről, bepillanthat különféle kormányzati dokumentumokba, amelyek külön-külön is nagyobb figyelmet érdemelnének. A könnyebb áttekinthetőség, a logiku- sabb szerkezet kedvéért a szerző emlékiratait nem szigorúan időrendben, az események, folyamatok egyszerű múltbeli rekonstrukcióját adva írta meg, ami azért nehezítette volna a megértést, mert egy- időben vagy egymást követően több területen is folytak tárgyalások, illetve történtek amerikai kezdeményezések vagy reagálások. Ehelyett négy, általa kulcsfontosságúnak tartott, az Egyesült Államok nemzetközi pozícióit, nemzetbiztonságát legerőteljesebben befolyásoló terület, így a közel-keleti kérdés, a szovjet-amerikai kapcsolatok, az amerikai-kínai kapcsolat- felvétel, majd a viszony normalizálása, valamint az iráni események köré csoportosította mondanivalóját, és az egyes témákon belül törekedett az időrend betartására. A tartalmi, a terjedelmi, a műfaji köve148
