Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
seken alapuló problematikusságát. Olyan darázsfészek ez, amelybe minden nyugatnémet pártnak, így vagy úgy, de bele kell nyúlnia. A „harmadikutasság” társadalmi modellje a maga külpolitikai vonzataival (a katonai tömbök feloszlatása stb.) mindkét szövetségi rendszer irányában provokatívan hat, s revíziósnacionalista gyanúkat kelt. A problémák alapja részben az alternatív hazafogalom értelmezhetetlensége a hagyományos külpolitikai gondolkodás alapján, valamint konzervatív kapcsolódásai. Nyugatnémet és nemzetközi vonatkozásban egyaránt arról van szó, hogy a zöldek csoportja egy kis E. T., „földönkívüli” a „nagypolitika” világában, s ez azon alapul, hogy nagyon is a „földről”, a társadalmi mozgalmak világából lépett be a „politika felhőrégiójába”. Nem csoda, ha nehezen lehet vele szót érteni, vagy ha érteni vélik, éppenséggel félreértik mondanivalóját. A zöldek a Németország-politikában szintén erőteljesen eltávolodnak a fennálló nyugatnémet külpolitikai konszenzustól, de a nemzetközi poütika realitásaitól is. A hazai és a külföldi visszhangok, alapuljanak azok akár a zöldek mindenképpen ellentmondásos céljainak legteljesebb félreértésén és félremagyarázásán is, mégis a zöldek elképzeléseinek irányával szembeni nagyfokú elégedetlenséget és ellenállást fejezik ki. Jóllehet az NDK-val kapcsolatos állásfoglalásuk igencsak realisztikus - éppen ez a realizmus sérti az NSZK politikájának tabuként tisztelt eszméjét, a német egyesítést. A zöldek Németország-politikájának körvonalai a nyugatnémet külpolitika reálpolitikai feltételeihez képest „utópikus” gondolataikkal (semleges, atomfegyvermentes és teljesen szuverén NSZK) éppúgy kihívják maguk ellen a keresztényliberális koalíció „reálpolitikájának” világát, mint „realizmusukkal”, az NDK teljes és feltétel nélküli nemzetközi jogi elismerésével és az újraegyesítésről való lemondással, amely felrúgja a „reálpolitikusok” utópiáját. És ez nem meglepő, hiszen mindkét törekvés sérti a nyugatnémet kül- és biztonságpolitika alapját: a nyugati integrációt. Nyugati integráció és Európa-politika Az NSZK a második világháború után külpolitikáját egyértelműen a „nyugati integrációra”,31 az Egyesült Államokkal fennálló privilegizált kapcsolatra, a NATO és az EGK katonai-politikai, valamint gazdasági szövetségére alapozta. Jóllehet ezt a vonalat a német újraegyesítés és a szocialista társadalmi átalakulás motívumával a Kurt Schumacher vezette, Bad Godesberg előtti SPD bírálta, a párt godesbergi programja lezárta külpolitikai fordulatát is. Az SPD is alkalmazkodott a nyugatnémet külpolitikai konszenzushoz, amelyet így az összes jelentős párt elfogadott. Az SPD később kibontakozó keleti politikája is a nyugati integráció primátusán alapulva, a kétirányú orientáció egyensúlyba hozásán nyugodott. Az NSZK külpolitikájában önálló helyi értékkel bír az Európa-politika - s ez így tulajdonképpen Nyugat-Európa-politikát jelent, amely relatíve független a 106
