Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
pul, és eleve megkérdőjelezi a hagyományos külkapcsolatok, valamint a katonai tömbök létjogosultságát, más utakat kell keresnie. Ezen a ponton tesz szert központi jelentőségre a társadalmi mozgalmak szolidaritásának és a népek önrendelkezésének a tétele. A „harmadikutas” társadalomfelfogás szerint mindkét rendszer - jóllehet eltérő módokon de elnyomja a társadalom bázisdemokratikus-önigazgató potenciálját, önszervezési képességét. Ezt az elnyomást, legyen az a modern technológia avagy a társadalmi rendszer szülötte, az agresszív és környezetromboló állami bürokráciák, a hadseregek, az apparátusok közvetítik. Ha a társadalom autonóm módon, iniciatí- vákban, mozgalmakban szervezi meg önmagát, akkor mindenütt az ökológia és az erőszakmentesség ideáljai felé halad. „Világ társadalmi mozgalmai, egyesüljetek kormányaitok ellen!” - hangzik a jelszó. A társadalmak lépjenek fel az államok ellen. A társadalomban autonóm módon megszerveződő, bázisdemokratikus mozgalmak szolidaritására és kooperációjára van szükség - ez kerüljön az államok és a rendszerek közötti enyhülés helyére. A zöldeknél a „társadalom az állam ellen” gondolat sajátos társadalmi változás-koncepció része. A zöldek célja nem forradalom, mert az erőszak; de nem is reform, mert az állam. A társadalom alternatív átformálása szerintük „helyettesítési” folyamat révén zajlik: úgy, hogy a társadalom alapsejtjei, az egyének és a kisközösségek „belülről” átalakulnak, s ez a folyamat megváltoztatja, „kicseréli” a rendszer egészét. Ezért a zöldek valójában nem „beavatkozni” akarnak a szocialista országok hagyományos értelemben vett „belügyeibe”, amikor tüntetést rendeznek a kelet-berlini Alexanderplatzon, vagy szolidaritásukat demonstrálják Prágában és Moszkvában.17 Ök ezeket az akciókat nem az állami szervek ellen, hanem a társadalom megnyerésére irányítják: benne látják valódi „külpolitikai” partnerüket. Ebből következően komoly problémát és vitákat okoz számukra például egy szocialista állam vezető képviselőjével felvett kapcsolat, mint az az NDK esetében történt. Helyes-e, amit tesznek ? - kérdezik. - Nem inkább az autonóm mozgalmakkal kellene ehelyett közös akciót végrehajtani? Így e logika alapján érthetők és értelmezhetők az olyan szimbolikus aktusok, mint például amikor Erich Honeckerrel „személyes” békeszerződést kötött a zöldek delegációja. Ezzel ők nem (csak) a funkcionáriust, hanem az embert, a társadalom tagját kívánták elérni. Ez a felfogás komoly kommunikációs nehézségeket okoz a szocialista országok politikusainak és külképviselőinek az alternatív mozgalmakkal és pártokkal kibontakozó kapcsolataiban. Ez fordítva is igaz: Hubert Kleinert szövetségi képviselő például saját bevallása szerint kínai látogatásakor viselt életében először nyakkendőt. Az alternatív mozgalmak logikája és szimbolikája ezeknél a kapcsolatoknál, szemben a másik féllel, eltér a hagyományos külképviseleti és politikai rituálékétól. A két fél teljesen különböző érték- és szabályrendszert követ. Olyan ez a helyzet, mint amikor a bennszülöttek az első felfedezőknek üveggyöngyökért aranyat adtak, és meglepődtek azon, hogy azok kauricsigákért nem ICI
