Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Tolnay László: A Varsói Szerződés katonai doktrínájának és hadászatának néhány összefüggése
nek és nem utolsósorban a katonai célokat szolgáló hatalmas tudományos kutatóbázis fenntartásának. A második, a partnerkapcsolatok szélesítése a szövetségesek katonai potenciáljának és erőforrásainak maximális felhasználását célozza az Egyesült Államok politikai befolyásának és pozíciójának világméretű megszilárdításában. E célt követve az Egyesült Államok a számára kedvező szervezetek felújítására és fenntartására törekszik, katonai és gazdasági segélyt nyújt szövetségeseinek, amennyiben érdekeit veszélyeztető konfliktusok felszámolásáról van szó, és ennek alapján ítéli meg a meglevő katonai tömbök fejlesztését vagy esetleg újabbak létrehozását. Ennek kapcsán követeli meg európai szövetségeseitől a NATO folyamatos erősítését, ázsiai szövetségeseitől pedig elvárja gazdasági és katonai potenciáljuk megszilárdítását, hogy korlátozott támogatóssal képesek legyenek harcot folytatni a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. Végül a harmadik, az erő pozíciójából való tárgyalás olyan egyezmények megkötését óhajtja elérni, amelyek az Egyesült Államok érdekeinek szabad érvényesítését a lehető legnagyobb mértékben biztosítják. Az amerikai katonai erő világméretű diszlokációjának jellege és a súly képzés iránya, illetve az amerikai katonai doktrínában megfogalmazott célok és elképzelések nem hagynak kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok legfőbb ellenfelének a Szovjetuniót tekinti. Amennyiben a katonai doktrínát olyan nézetek rendszerének tekintjük, amelynek politikai oldala felöleli a háború politikai céljait és jellegét érintő kérdéseket, valamint ezek hatását a fegyveres erők fejlesztésére, az ország háborúra való felkészítésére, katonai-technikai oldala pedig magába foglalja a hadviselés módszereit, a fegyveres erők fejlesztését, technikai ellátását és a fegyveres erők harckészültségben tartását, nem férhet kétség a szovjet katonai doktrína védelmi jellegéhez. A Szovjetunió vezetésének olyan potenciális ellenséggel szemben kell megszerveznie országa vagy - szélesebb értelemben - a szocialista közösség védelmét, amely közvetlenül határainál áll, felszámolására és bekerítésére törekszik, s a korszerű háború megvívásának minden eszközével rendelkezik. Ennek során katonai szempontból nem hagyhatja figyelmen kívül azt a sajátosságot sem, hogy védelme érdekében nemcsak az Egyesült Államokkal szembeni általános erőegyensúly fenntartása a feladat, hanem számításba kell vennie a regionális egyensúlyok megteremtésének szükségleteit is, amelyek mindegyikének megvan a maga sajátossága. Az Egyesült Államok és szövetségesei törekvéseit ismerve, a Szovjetunió katonai doktrínáját a védelmi jelleg mellett egy lehetséges támadás visszaverésének követelménye is jellemzi. Ez azt jelenti, hogy agresszió esetén a szovjet katonai doktrína döntő harctevékenységek folytatását irányozza elő az ország és a fegyveres erők katonai erejének felhasználásával. A doktrína - a lehetséges ellenfél katonai képességének megfelelően - a fegyveres konfliktusban a katonai feladatok megoldási formáinak és módszereinek sokaságát alkalmazza. A hagyományos eszközökkel vívandó háborús konfliktusok mellett figyelembe veszi a két világrendszer általános, nukleáris világháborúba torkolló összecsapá85
