Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
hibájából - gyorsabban haladt előre, mint a megfékezésére való képesség. A verseny logikája azt mutatja, hogy újabb fegyverrendszerek megjelenése nem csökkenti a versenyt, hanem megnehezíti a fegyverkezés ellenőrzését, növeli a katonai és politikai bizonytalanságot. A fegyverkezés megfékezését azonban jelentősen elősegíthetik a következetes, kitartó kezdeményezések. A Varsói Szerződés tagállamai a háború és a béke kulcskérdéseiben ezért gyarapítják javaslataik, kezdeményezéseik számát. Javaslataikból a béke és a társadalmi haladás hívei is újra és újra erőt merítenek, s a fegyverkezésben érdekelt körök sem hallgathatják el teljesen azokat. A Varsói Szerződés tagállamai következetesen abból indulnak ki, hogy a fegyverkezési verseny megállításához vezető úton nagyon fontos lépés az államok közötti bizalom megteremtése. E meggyőződésük alapján járultak hozzá a helsinki záróokmány megfelelő részeinek kidolgozásához és továbbfejlesztéséhez. És ez is törekvéseik között szerepel az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről és leszerelésről folyó stockholmi konferencián. A tanácskozás normális, tárgyszerű légkörben folyik. A vitában megfelelő helyet kaptak a szocialista országok olyan átfogó politikai javaslatai, mint az erőszakról való lemondás, az atomfegyverek elsőkénti használatáról való lemondás, a vegyi fegyverek eltávolítása Európából, a katonai költségvetések csökkentése stb. A konkrét katonai-technikai intézkedések kérdésében is lehetőség nyílhat a kompromisszumos megoldásokra, amelyek a helsinki záróokmány bizalomerősítő intézkedéseinek fejlesztését hivatottak biztosítani. Az elmúlt évek javaslatai közül különösen nagy jelentőségű a PTT 1983. januári ülésének kezdeményezése: ,,. . . a Varsói Szerződés tagállamainak legfelső szintű képviselői javaslattal fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz: kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok ápolásáról.”7 A szocialista országok közös javaslata támaszkodik korábbi hasonló kezdeményezéseikre, továbbfejlesztve őket a kor követelményeinek megfelelően. A Varsói Szerződés PTT 1958. májusi ülése már javaslatot tett a két katonai tömb közötti megnemtámadási szerződés megkötésére. A PTT 1976. bukaresti javaslata ennél tovább ment, és a helsinki záróokmányt aláíró valamennyi államnak javasolta szerződés létrehozását az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról való lemondásról. A PTT 1980. évi varsói ülése indítványozta, hogy a szerződés hatályát terjesszék ki a hagyományos fegyverekre is. A Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi javaslata a NATO- nak szól, de nyitottabb is, mert lehetőséget kínál a világ más országainak is az egyenjogú részvételre. A korábbi javaslatok a szerződésben foglalt kötelezettségvállalást általában értelmezték, ezúttal ez is konkretizálódott: „Ez a kötelezettségvállalás kiterjedne a szerződésben részt vevő valamennyi állam területére, katonai és polgári személyzetére, tengeri, légi és űrflottájára, valamint a tulajdonát képező más objektumokra, tekintet nélkül azok hollétére.”8 Míg a korábbi javaslatok az önkéntes kötelezettségvállalást általában a szer79
