Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
kedvező változásától. Az imperializmus gazdasági fölénye változatlanul megmaradt ugyan, de katonai szempontból a legtöbb területen globális méretekben viszonylagos erőegyensúly alakult ki. Több politikai területen pedig az erőviszonyok kiegyenlítődtek, vagy a szocialista országok javára tolódtak el. A Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyát kölcsönösen elfogadható politikai, részben szerződéses alapra helyezték. Kialakult a kölcsönös megértés bizonyos szintje, ami elengedhetetlen volt az európai folyamatok beindításához, a helsinki értekezlet előkészítéséhez. Ebben az időszakban születtek meg az első eredmények a védelmi és hadászati támadófegyverek korlátozásában. A Varsói Szerződés egyeztetett politikája alapján bizonyos fokig normalizálódott az európai szocialista országok és az Egyesült Államok viszonya is. A globális erőviszonyok változása, a szovjet-amerikai kapcsolatok javulása nélkül nem lehetett volna hosszú életű az európai enyhülés. Az elmúlt évtizedek rendkívül fontos történelmi tanulsága azonban az, hogy a hidegháború leküzdése a Nyugat-Európához fűződő kapcsolatok fejlesztésével kezdődött. A háború elkerüléséhez fűződő közös politikai érdek, a gazdasági együttműködésben való érdekeltség olyan politikai tőkévé vált, amelynek segítségével a későbbi feszültebb időszakokban is lélegzetvételhez lehetett juttatni az enyhülést. Az európai biztonság megteremtéséhez való úton fontos állomás volt a PTT 1966. júliusi bukaresti ülése. A tanácskozás jelentősége mindenekelőtt abban volt, hogy hosszú távú programot terjesztett az európai népek elé: a szemben álló katonai tömbök helyett jöjjön létre az európai államok kollektív biztonsága. Megfogalmazódtak ennek feltételei is: a háború utáni európai rendezés véglegesítése; annak megakadályozása, hogy az NSZK nukleáris fegyverhez jusson; az európai határok sérthetetlenségének, továbbá az NDK és az NSZK létezésének az elismerése. A tanácskozás javaslatot tett e cél elérésének módozataira is: az egyenjogúságon, a szuverenitáson, a belügyekbe való be nem avatkozáson alapuló államközi kapcsolatok fejlesztése; gazdasági, kulturális és más kontaktusok elősegítése. A PTT bukaresti ülése megerősítette a tagállamok korábbi kezdeményezését az összeurópai értekezlet összehívására. A politikai realitások helyes felismerése, az okos és türelmes érvelés, a kitartó erőfeszítések fokozatosan meghozták gyümölcsüket. A PTT 1969. márciusi budapesti ülése figyelmeztette az európai országokat: „Ha a béke megszilárdításának érdekéből indulunk ki, semmilyen nyomós ok nem lehet az összeurópai értekezlet összehívásának gondolata ellen.”6 Az értekezlet előkészítése szempontjából nagy jelentőségű volt a tagállamok külügyminisztereinek 1969. októberi találkozója, amely javasolta az európai biztonság megteremtésével összefüggő további biztonsági és politikai kérdések megvitatását, továbbá a politikai együttműködést elősegítő kereskedelmi, műszaki, gazdasági kapcsolatok bővítését. A nyugati országokkal folytatott sokrétű konzultációk nyomán létrejöttek bizonyos kompromisszumok. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei 1970 júniusában Budapesten üléseztek, s e tanácskozás memoranduma már további 75
