Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
sok területen tudott ugyan lényeges ösztönzőket nyújtani a Szovjetuniónak a kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, ezeket azonban gyengítette Nyugat- Európa és Japán kínálati versenye. Az Egyesült Államok végül is a gazdasági ösztönzők óvatos adagolásakor az eredetileg elképzeltnél szűkebb sávra, így arra a két területre kényszerült erőfeszítéseit koncentrálni, ahol alig akadt versenytársa: a gabonára és a korszerű, nagy értékű technológiákra.17 A bevetési lehetőségek nehézségei mellett e politika megvalósítását korlátozta az amerikai gazdasági ösztönzők és a szovjet politikai engedmények közötti ok-okozati kapcsolat teljes egyértelműségének hiánya is. Az egyes gazdasági és politikai lépések megtételében közrejátszó okok sokrétűsége miatt ugyanis az összekapcsolási politika eredményeinek értékelése mindig alapot adott a vitára. Emlékirataiban Kissinger a gazdasági és politikai kérdések összekapcsolásának eredményességét kívánta hangsúlyozni, amikor közvetlen összefüggésbe hozta a SALT-tárgyalásokon 1971. május 20-án bekövetkezett áttörést azzal, hogy az Egyesült Államok ugyanezen év júniusában felújította az 1969-ben felfüggesztett gabonaeladásokat a Szovjetuniónak.18 Ugyancsak közvetlen okokozati kapcsolatot tulajdonított Kissinger az 1972 nyarán létrejött szovjet-amerikai gabonaüzlet és a SALT-I szerződés megkötésének. A korszerű technológiák eladását viszont - amerikai nézetek szerint is - alig sikerült az Egyesült Államoknak szovjet politikai ellenszolgáltatásokhoz kapcsolnia. A SALT-tárgyalások és a gabonaeladások összekapcsolása kérdésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Szovjetuniónak a fegyverkezés növekvő költségei, belső logikája alapján - a gabonavásárlási szándékoktól függetlenül is - érdekében állt a hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeres befejezése. Ugyanilyen okok miatt egyébként ebben az Egyesült Államok is érdekelt volt. Az összekapcsolási politika eredményeinek különböző értelmezéséhez továbbá az is hozzájárult, hogy a Nixon-Kissinger-féle koncepció alkalmazásának legfőbb eszköze - a dolog természeténél fogva - a titkos diplomácia volt. Ennek folytatása Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó, majd külügyminiszter egyszemélyes „privilégiumává” vált. A koncepció megalkotói azonban nem számoltak azzal a ténnyel, hogy a végrehajtó hatalom, a törvényhozás és a független bíróságok intézményein nyugvó decentralizált politikai rendszerben nehéz a titkosságra támaszkodva képviselni az amerikai külpolitikai-stratégiai érdekeket. Ráadásul a kormányzás negyedik elemévé váló tömegkommunikáció is nyomást gyakorolt a kormányzatra a titkossággal szemben. A kormány nem tájékoztatta az amerikai közvéleményt és a poütikai szférát a felső szintű lépésekről, ami még jobban megnehezítette az amerikai engedmények és a szovjet ellenszolgáltatások közötti kapcsolat kimutatását, ezáltal a szélesebb körű politikai tömegtámogatás megszerzését. E korlátokat, tehát a tájékoztatás hiányát, illetve az összekapcsolási politika eredményeinek többfajta értelmezhetőségét használták ki a kelet-nyugati együtt41
