Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - Berényi Pál: A polgári politikatudomány szocializmusképe

3 A mai antikommunizmus, bármely válfaját tekintve, amint arra több marxista kutató - szerintünk helyesen - rámutatott, sajátos ideológiai jelensége korunknak, de pozitív értelemben nem felel meg az ideológia követelményeinek. Nem arra hivatott ugyanis, hogy eszmeileg kifejezze, elméletileg alátámassza, rendszerbe foglalja a burzsoázia létfontosságú érdekeit és nézeteit. Az a funkciója, hogy szembeszálljon a kapitalista társadalomra és az imperialista politikára nézve legveszélyesebb ideológiai befolyással, a marxizmussal, ezzel gyengítse fő ellenfeleit, a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a progresszív munkásmozgalmat és magát a megvalósuló szocializmust.

4 A marxista kutatók és a polgári elemzők többsége rendszerint 4-6 meghatározott és egy-cgy gócpontra specifikus körülmények között fellépő válsághelyzetet mutatnak ki és tanulmányoznak: 1953 NDK; 1956 Magyarország; 1968-1969 Csehszlovákia; 1956, 1970 és 1980-as évek Lengyel- ország (az utóbbiakat gyakran egyetlen elhúzódó válságként).

5 Jan Osers: Die osteuropäischen Krisenerscheinungen und sociokonomischer Hintergrund. Osteuropa- Wirtschaft, (Aachen-Stuttgart), 1982. 4. sz.; Jan Osers: Sozialistische Wirtschaftsmodelle. Frankfurt, 1980. 76-79. 1.

6 A magunk részéről is feltétlenül indokoltnak látjuk a szubjektív tényezők számbavételét a válsághoz vezető helyzet vizsgálatában. Ugyanakkor figyelmet érdemelnek azok az észrevételek - például J. Wiatr lengyel politológuséi -, hogy a politikai-gazdasági vezetés hibái végső soron nem választhatók el az adott hibák politikai-társadalmi közegétől, közelebbről a politikai mechanizmusok egész rendszere működési módjának sajátosságaitól.

7 Jan Osers: i. m. Osers Magyarországot különleges esetként kezeli, ahol jelentős arányú gazdasági decentralizálást hajtottak végre. De mivel nem nyúltak hozzá a politikai rendszer alapvető elemeihez, ezt , felemás megoldásnak” minősíti, s azzal utasítja el, hogy az „ilyen modell aligha felel meg a kelet- euró,pai népek elképzeléseinek”.

8 Robert F. Byrnes: Determinanten der sowjetischen Politik der 1980-er Jahre. Osteuropa, 1983. 12. sz.

9 Charles Bettelheim: Lüttes de classes en URSS I—III. Le Seuil-Maspero, Párizs, 1974-1982.

10 Robert Chenavier: Socialisme archaique et socialisme postindustriel. Les Temps Al odernes, Párizs, 1982. június 1.

11 Jacques Ellul: Changer de Revolution. Le Seuil, Párizs, 1982.

12 Jan Osers: i. m.

13 Robert Chenavier: i. m.

14 Jan Osers: i. m.

16 Jan Vanous: East European Economic Slowdown. Problems of Communism, (Washington D. C.) 1982. július-augusztus.

16 Hans-Hermann Höhmann: Die Krise der sowjetischen Wirtschaft und ihre aussenpolitische Bedeutung. Europa Archiv, 1982. 14. sz.

17 P. Robejsek: Zur Frage der Expansivität in der sowjetischen Aussenpolitik. Osteuropa, 1984. 4. sz.

18 Peter Wiles: Embargos als Instrumente der Ostpolitik. Osteuropa, 1984. 2. sz.

19 A létező szocializmus kínálta modellek és megoldások nyugat-európai alkalmazhatóságát vizsgáló marxista szerzőpáros, Pierre Jaeglé és Pierre Roubaud hasonlata szerint: ahogy a test szabadesésénél az útvonal megváltozása csak külső okból történhet, ugyanúgy (a vizsgált felfogás értelmében) a szocializmus fejlődésében beálló zavarok is csak a kapitalizmusból eredhettek (a múlt öröksége, az ellenséges környezet hatása). Ezt a nemzetközi kommunista mozgalomban sokáig egyeduralkodó felfogást károsnak ítélik meg a nyugat-európai kommunista pártok tömegbefolyásának erősítése szempontjából is. Lásd P. Jaeglé-P. Roubaud: A folyamatként értelmezett szocializmus. Cahiers du communisme, 1984. április.

20 P. Ny. Fedos^ejev: A mai kor dialektikája. Moszkva, 1978.

21 V. S%. S^emjonov: Ellentmondások a szocializmusban. II. rész. Vopros^i filos^ofii, 1982. 9. sz.

22 A magunk részéről a jelenlegi viszonyokat tekintve illuzórikusnak tartjuk az olyan véleményeket, amelyek nemcsak a válságkezelésben, hanem már az ellentmondások jelentkezésének stádiumában szorgalmazzák a nemzetek feletti eszközök bevetését. Lásd például I^ikné Hedri Gabriella: A nemzeti és a nemzetközi érdekek dialektikája a szocialista közösségben. Külpolitika, 1984. 4. sz.

23 Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája. Kossuth Könyvkiadó, 1976. 248. 1.