Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Berényi Pál: A polgári politikatudomány szocializmusképe
mintegy két tucat olyan folyóirat létezett, amelyek - többé vagy kevésbé függe t- lenítve magukat az imperialista propagandaközpontoktól és a különleges szolgálatoktól - a szocialista országok viszonyainak átfogó vizsgálatára specializálódtak. Napjainkban a polgári politológusok tekintélyes része bizonyos tudományos kritériumok alkalmazására törekszik, olyanokra, mint a tényekre való támaszkodás, a tárgyilagosság, a marxista álláspontok figyelembevétele vagy részleges elismerése, a propagandisztikus érvelési módszerek elkerülése. Az enyhülés éveiben háttérbe szorultak a szocializmuskutatás korábbi kincstári, a kapitalizmus nyílt apológiájához kötődő irányzatai, s ha a hivatásos antikommunista szervezetek sok esetben hasznosították is a maguk céljai érdekében ezeket a kutatásokat, számos szakember - politikai okból vagy egyfajta szcientizmus jegyében - elhatárolta magát a szélsőséges politikai célok szolgálatától.2 A Kelet-kutatás differenciálódása nem csupán az imperialista állami politikához való viszonyulás vagy személyes preferenciák alapján ment végbe. Objektív alapjai közé tartozik, hogy a társadalmi tudat termelődésének folyamata az osztálytársadalmakban egymástól elkülönülő szinteken folyik, bár fennmarad köztük a szoros kölcsönhatás és kölcsönös feltételezettség. Az ideológiai életen belül, a szellemi struktúra részeként találjuk az értékteremtő tudományos és kulturális szférát, míg a politikai rendszer foglalja magába az általa szervezett, nevelő vagy befolyásoló szándékú ideológiai és propagandatevékenységet, végül létezik az emberek köznapi tevékenységéhez, életmódjához, erkölcsi felfogásához kapcsolódó ideológiai-eszmei szint. A marxista elemzés számára elsősorban a polgári politika- tudomány azon metszetének lehet elsőrendű fontossága, amelyben megtalálható, ha elemi fokon is, a racionalitás, a tudományos megismerésre való törekvés, a marxizmus-leninizmus és a dialektikus módszer ismerete, kisebb-nagyobb fokú alkalmazása, a valóságos eszmei és politikai folyamatokhoz való kötődés. Az ilyen típusú nézetrendszerek tanulmányozásra és kritikai elemzésre feltétlenül érdemesek még akkor is, ha tudjuk vagy gyanakodhatunk rá, hogy sokszor nem mentesek a politikai célzatosságtól. A marxista társadalomtudományok fejlesztése és a szocializmus mellett elkötelezett propaganda érvanyagának gazdagítása egyfelől nem képzelhető el a polgári, antimarxista vagy marxizáló nézetek beható ismerete, a velük folytatott polémia nélkül. Másfelől viszont akadhatnak ezekben az elméletekben olyan megfigyelések, elemzések és következtetések, amelyek - attól függetlenül, hogy sajátos osztályérdekek jegyében, más politikai és eszmei alapállású teoretikusok tárták fel és fogalmazták meg őket - adekvátak lehetnek, tényleges társadalmi problémákat jeleznek, így mellőzésükkel önmagunkat szegényítenénk. Kétségtelen emellett, hogy az 1980-as évtizedben felerősödtek az antimarxista, helyenként antikommunista ihletésű szocializmusellenes teóriák és támadások, s ez hozzájárult a nemzetközi ideológiai küzdelem bonyolultabbá válásához. Ugyanakkor a korábbi időszakban megkezdődött polarizáció folytatódott. A marxizmus-leninizmus tanításainak szélesebb körű ismertsége, a megvalósuló szocializ51
