Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban

amely az exportellenőrzési törvényhez hasonlóan 1969-ig volt érvényben. E törvény segítségével az amerikai nemzeti embargólisták és a COCOM-listák közötti közvetlen kapcsolat kialakításával kívánta az Egyesült Államok a COCOM-meg- állapodásokat betartatni. E törvény alapján az Egyesült Államok megtagadta katonai, gazdasági és pénzügyi segély nyújtását minden olyan országtól, amely nem akadályozza meg a törvényhez mellékelt listán szereplő termékek kivitelét a Szovjetunióba és a többi szocialista országba.

Nyugat-Európa háború utáni újjáépítése a Marshall-terv keretében, amerikai gazdasági és pénzügyi segítséggel valósult meg, s a tőkés világgazdasági kapcsolatok újjászervezése amerikai hegemónia mellett ment végbe. Ezért az említett törvény mint „negatív szankció” hatékony elrettentésnek bizonyult.7

Nyugat-Európa (és Japán) gazdasági konszolidálódása, továbbá a KGST- országok gazdasági megerősödése következtében az ötvenes évek derekától relatíve meggyengültek az amerikai világgazdasági és -politikai pozíciók. Ez a helyzet új feltételeket teremtett a szocialista országokkal szembeni átfogó nyugati stratégiák végrehajtása és végrehajthatósága szempontjából.

Átmeneti időszak (1953-1965)

Az ötvenes évek első harmadától a hatvanas évek közepéig a nyugati doktrína által felvázolt ellenségkép nem módosult lényegében, hacsak nem tekinthető változásnak a konvergenciaelmélet megjelenése. E koncepció szerint a műszakigazdasági fejlődés globális irányzatainak kibontakozása nyomán a szocialista és a tőkés rendszer hasonló irányban fejlődik, majd feloldódik egymásban. A stratégiai gondolkodás számára a konvergenciaelmélet azt kívánta sugallni, hogy célszerű e folyamatot a szocialista országokban tudatosan előmozdítani.

Bár az SZKP XX. kongresszusát követő években a KGST-országokban is kedvezőbb feltételek teremtődtek a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok bővítésére, a konvergenciaelméletet a KGST-országokban élesen támadták.

Az átmeneti időszakot nem új doktrínák megjelenése, hanem a régi rugalmasabb alkalmazása, ezzel együtt eróziója jellemezte. Ebben lényeges szerepet játszott az Egyesült Államok abszolút fölényének gyengülése a tőkés világon belül is, és - a gazdasági talpraállástól elválaszthatatlanul - az amerikai segélyek jelentőségének csökkenése Nyugat-Európa és Japán számára. E változások következtében az amerikai hegemónián alapuló nyugati egység fenntartásának egyik legfontosabb eszköze vált ki a stratégia tárházából.

Az átmeneti időszakban a kelet-nyugati kereskedelem lassan megélénkült. A nyugat-európai országok kezdték újjászervezni hagyományos kapcsolataikat kelet-európai piacaikkal, s az Egyesült Államok is - bár Nyugat-Európához képest lassabban - bővítette keleti kereskedelmét. A szigorú exportellenőrzés fellazulását, gyengülését jelzi, hogy a COCOM embargólistáin szereplő tételek szá36