Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

Vagyis azt állítom, hogy nem a reagani gyakorlat bukott meg - amit 1985 elején képtelenség is lenne állítani hanem a neokonzervatív elmélet. A Reagan-kormányzat nem kidolgozott, koherens ideológia alapján cselekszik. Ma nincs olyan összefüggő eszmerendszer az amerikai politikai életben, amely alkalmas lenne a társa- dalmi-gazdasági-politikai gyakorlat megfelelő értelmezésére. Az Egyesült Államokban olyan társadalmi-gazdasági szerkezetváltás megy végbe, amely az új korszaknak megfelelő új politikai-gazdasági szabályozókat, részben új gyakorlatot követel meg. A követelmények egy részének a Reagan-kormányzat pragmatikus, gyakran ösztönös politikája eleget tud tenni, illetve érvényesülni hagy olyan módszereket, amelyeket nem a neokonzervatív ideológia, hanem a gyakorlati szituáció követel meg.

Reagan sikerét éppen ezzel a pragmatizmussal, alkalmazkodóképességgel lehet magyarázni, továbbá még egy tényezővel, mely fel is oldja a gyakorlat és a neokonzervatív ideológia ellentmondását. Reagan ugyanis - gyakorlati lépéseitől függetlenül - a konzervativizmus személyes megtestesítője, s ezen keresztül sokak számára a szerkezetváltásból fakadó valamennyi - gazdasági, társadalmi és politikai - bizonytalanság közepette a folytonosság és a biztonság jelképe.

A fenti magyarázatból az is következik, hogy több szkepszissel fogadhatók azok a gyakori kijelentések, amelyek szerint Reagannel tartós, több évtizedes konzervatív fordulat valósult meg az Egyesült Államokban. Reagant és politikáját inkább olyan átmeneti korszaknak lehet tekinteni, amely megkönnyíti és viszonylag zavartalanabbá teszi az új amerikai tőkés társadalom újabb szakaszára való áttérést. Ennek a szakasznak a tartós politikai szerkezetét, az azt alátámasztó ideológiát ma még csak elemeiben lehet felfedezni. A következő években ezek az elemek föltehetően erősödni fognak, és a következő választások - amikor Reagan személye mint jelkép kiesik a jelöltek köréből - már a politikai elemzés tárgyává válhatnak.

1 Vö. Charles W. Kegley - E. R. Wittkopf: American Foreign Policy: Pattern and Process. St. Martins Press, New York, 1982. (2., átdolgozott kiadás)

2 P. T. Podlesspiij; Politika adminisztrácii Reagana v otnosenyi SZSZSZR. SZSA, 1984. 5. sz. 6-15.1.; V. Semjatenkov: Holodnaja vojna ili razrjadka: dilemmii vnesnyej politiki SZSA .MEMO, 1984. 5. sz. 3-15.I.

3 L. Lawrence Shoup-W. Minter: Imperial Brain Trust. Monthly Review Press, New York, 1977.

4 Leonard Binner: Failure, Defeat, Debacle: U. S. Policy in the Middle East. World Politics, 1984. 3. sz. 437-460.1.

5 Az értékek ellentmondásosságáról lásd Robert A. Dahl: On Removing Certain Impediments to Democracy in the U.S.A. Political Science Quarterly, 1977. 1. sz.

6 Lásd E. V. Jegorova: Neonacionalizm v szovremennoj vnesnyej politike SZSA. SZSA, 1984. 10. sz. 40-51.1.

7 Robert Tucker: The Purposes of American Power. Foreign Affairs, 1980/81. Winter.

8 Lawrence S. Eagleburger külügyi államtitkár 1981. június 15-i londoni kijelentését idézi John Gittings: Introduction. In Noah Chomsky-Jonathan Steele-John Gittings: Superpower in Collision: The Cold War. Penguin Books, London, 1984. 13-14. 1.

9 F. Cliffon White— W. J. Gill: Why Reagan Won. A Narrative History of the Conservative Movement 1964-1981. Regnery Gateway, Chicago, 1981. 56-57. 1.

10 F. C. White-W. J. Gill: i. m. 56-57. 1.

11 Hardi Péter: Filozófiai egérfogó. Világosság, 1980. 8-9. sz. 501-509. 1.

12 Vö. Roger Benjamin: The Historical Nature of Social-Scientific Knowledge: The Case of Comparative

31