Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
— a Nagy Öreg Pártot, ahogy az amerikai politikai életben a Republikánus Pártot nevezik). Reagan elképzelései gyakorlatilag azonosak a pártprogrammal, amely néhány hagyományos tételével (pl. az ún. szűkösségi programmal) is szakított.30 A Reagan ellen ható tényezők Nincs szándékomban a Reagan ellen ható valamennyi tényezőt, legkevésbé a felszínesebb tényezőket számba venni. A reagani siker fényében elsősorban a legfontosabb bel- és külpolitikai nehézségeit érdemes elemezni, különös tekintettel arra, hogy miként sikerült az elnöknek ezek káros hatásait kivédeni. A belpolitikában két gazdaságpolitikai jelenség okozott és okoz tartós gondot a Reagan-kormányzatnak. Az egyik a munkanélküliség, a másik a költség- vetési deficit. Az előzőről már esett szó, s tekintettel a gazdasági föllendülésre, a munkahelyek abszolút számának növekedésére, a munkanélküliség strukturálisregionális jellegére, Reagannek nem okozott különösebb nehézséget a probléma bagatellizálása. Fejfájást a költségvetési deficit, illetve az államadósság egyre inkább csillagászati összege okoz, ami az ideológiai tételeivel sincs összhangban. Összességében a reagani költségvetés növekedése nem különbözik lényegesen a hetvenes években kialakult növekedési ütemtől. Részleteiben azonban nyilvánvaló, hogy Reagan alatt jelentősen megváltozott az Egyesült Államok költekezési szerkezete. A kamatok arányának növekedéséről már szó esett. A Reagan-féle költségvetés másik radikálisan emelkedő részét a katonai kiadások képezik. Az 1970-es években a költségvetési növekményből csak a szociális kiadások tételét kellett fedezni, most viszont - ezek mellett - a növekményt a katonai kiadások is megterhelik. Ez utóbbiak elfogadtatásáról is volt szó, a beszerzési költségek növekedése pedig újabb mentséget jelentett Reagan számára. A költségvetési deficit alakulása a reagani adócsökkentési javaslatokkal, illetve azok elfogadtatásával is összefügg. Ebben a kérdésben Reagan pontosan arra a tömegtámogatásra számíthatott, amelyet már 1980-ban megszerzett. Álláspontját a repubbkánus program egyik leglelkesebb szószólója fejezte ki a legpregnán- sabban: „Ki akarjuk egyensúlyozni a költségvetést anélkül, hogy az egyes emberek költségvetését felborítanánk.”31 A közvélemény soraiban az ilyen érvelés hatékonynak bizonyult. Nem kellett Reagannek előző választási ígéretéhez ragaszkodnia, ha a költségvetés kiegyensúlyozása adóemelésekkel vagy (saját megfogalmazásában) a védelmi költségek kiherélésével (vagy a kettővel együtt) járna. Ráadásul a költségvetési deficitért viselt felelősség egy részét a törvényhozásra is át tudta hárítani (a szociális programok csökkentésének megakadályozása miatt). A költségvetési deficit csökkentéséhez 1985-ben Reagan adóemelésekre is kényszerülhet; ezzel kapcsolatban nem tisztázta álláspontját a választási harc során. Hívei mégis tudomásul vették ezt a bizonytalanságot, aminek van egy fontos általánosítható tanulsága: Ha sokszor nehéz is megmondani, hogy valamely konk27
