Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
A politikai intézményrendszer Reagant segítő változásai Reagan, illetve általánosabban a Republikánus Párt választási győzelmét segítette az a politikai intézményrendszer, amely az 1974-es választási reform (Federal Election Campaign Act, Szövetségi Választási Kampány-törvény) nyomán alakult ki. A törvény a két nagy országos pártnak kedvezett, mert ha megfosztotta is őket a kampányra vonatkozó pénzügyi döntésektől, de a pártgépezetet függetlenebbé tette, s mérsékelte a különböző érdekcsoportok befolyását a pártpolitikában. Különösen kedvezőnek bizonyult az új törvény a Republikánus Pártnak, amely jól szervezett előválasztások sorozatával tudta híveit Reagan mögé fölsorakoztatni. Ugyancsak a választási kampány megreformálásával függött össze az amerikai politikai élet egyik új, szintén elsősorban a republikánusoknak, még pontosabban a konzervatív jobboldalnak kedvező jelensége: az ún. politikai akcióbizottságok (political action committee, PÁC) színrelépése. A PAC-ok tulajdonképpen a legkülönfélébb érdekcsoportok szervezetei, amelyek az országos és helyi szintű választásokon valamely jelölt (vagy jelöltek) támogatására alakultak. A PAC-ok voltak hivatottak betölteni azt az űrt, amelyet az 1974-es választási törvény az érdekcsoportok befolyásának csökkentésével hozott létre. Bár a PAC-ok sem az országos pártok politikai kampányát alakították, igen jelentős befolyásra tettek szert a jelöltek támogatásához szükséges pénzügyi fedezet előteremtésében. A PÁC politikai pénzszerző eszköznek bizonyult, amely részben egyéni, részben testületi adományokból gyűjtötte össze a kampányok finanszírozásához szükséges összegeket; ezek felhasználásáról pedig általában a PÁC igazgatója döntött. (Az 1984-es választásról még nem áll átfogó adat a rendelkezésemre; az 1982-es időközi választásokon a PAC-ok összesen 199 millió dollár adományt gyűjtöttek össze, aminek 24 százaléka testületektől származott.)25 A PAC-ok időnként ideológiai, időnként gazdasági, néha szakmai érdekeket, néha pedig ezek (főleg az első kettő) keverékét megtestesítő alkalmi politikai szervezetek. Reagan támogatásában a PAC-ok, különösen az elmúlt fél étvizedben erőteljesen aktivizálódó konzervatív politikai akciócsoportok is kivették részüket. Elsősorban két országos szintű csoportosulásnak volt (és van) komoly szerepe: az Üj Jobboldalnak (Neiv Right) és a Vallásos Jobboldalnak (Religious Right). Az Új Jobboldal elsősorban a hatvanas és hetvenes évek liberális társadalompolitikája ellen szerveződött meg a hetvenes évek közepén,26 s olyan politikai siker fűződik a nevéhez, mint az ERA (Equal Rights Amendment, a nők egyenlő jogait érvényesíteni akaró alkotmánymódosítási javaslat) megbuktatása 1980-ban. Ugyancsak az Új Jobboldal hívei a szószólói az iskolai imádkozást megtiltó legfelsőbb bírósági döntés visszavonatásának. Az Új Jobboldal, különösen az Erkölcsi Többség (Moral Majority) és az Országos Konzervatív Politikai Akcióbizottság (National Conservative PÁC) szervezetein keresztül Reagan hatékony bázisának bizonyult. Igaz ugyan, hogy az elnök nem kötelezte el magát 25
