Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
világgazdasági pozícióinak relatív erősödése. Bár a termelési szerkezetnek a versenyképesség növelését elősegítő váltásához a reagani be nem avatkozó gazdaság- politika hozzájárult, a nemzetközi gazdasági pozíció erősödése nem kifejezetten az Egyesült Államok kormányzatának köszönhető. Még a dollár újbóli megerősödése sem egyszerűen a magas amerikai kamatlábaknak, hanem általánosabban a nemzetközi tőkepiac (természetesen a kamabláb-politikától sem független) változásainak volt a következménye. A változásoknak az amerikaiak számára előnyös hatásait viszont a Reagan- kormányzat ismét csak ki tudta használni, sőt úgy tudta beállítani, mint az „amerikai feltámadás”-t megvalósító tudatos politika egyik elemét. A feltámadó, illetve az újból nagy és erős Amerika koncepcióját Reagan jól fel tudta használni a választók jelentős részének érzelmi mozgósítására. Az érzelmi elvárásokat pedig a megnövelt fegyverkezési programmal és a Szovjetunióval szembeni kemény, elszánt fellépéssel igyekezett kielégíteni. Ebben segítette őt az európai szövetségesekhez fűződő viszony alakulása. Ez részben megint csak kívül állt a kormányzat közvetlen befolyásolási lehetőségein, s ennyiben az objektív külső tényezőkhöz sorolható. A rakétatelepítések melletti nyugat-európai döntéseket mindenképpen az Egyesült Államok sikereként lehetett értelmezni, még akkor is, ha mind a kezdeményezés, mind a döntéshez való ragaszkodás az érintett nyugat-európai kormányok politikájából következett. Nyugat-Európa poli- tikai súlyának hangsúlyozása, elszigetelődésének és (a nyugati politika egészét tekintve) provincializálódásának megakadályozása az ún. atlanti politika mellett elkötelezett vezetők számára létfontosságú volt, s ennek legjobb eszközeként saját országaik politikai felértékelése kínálkozott. (Elég sajnálatos, hogy ezt a szóban forgó amerikai fegyverek telepítésével tudták vagy remélték biztosítani.) Maga ez a politikai logika azonban mindenképpen az Egyesült Államok vezető szerepének újbóli megerősítéséhez vezetett, s ez hatott kedvezően Reagan pozíciójára. c) A Reagan mellett szóló tényezők között a szubjektív elemeknek is meghatározó befolyásuk volt. Ezek között elsősorban Reagan személyiségét kell említeni. E személyiségről mind a közvetlen, individuális személyi jegyeit, mind a politikusi személyiségjegyeit tekintve - világszerte négy éve, az Egyesült Államokban föltehetően még régebb óta - hibás sztereotípiák alakultak ki. 1980-ban Carter az elnökválasztási kampány tv-vitájában azért vesztett, mert félreértelmezte ellenfelét. Azóta is gyakran megtörténik, hogy alábecsülik Reagan erőforrásait, rejtett bázisait, még ismereteit, sőt általában képességeit is, különösen pedig azt a képességét, hogy fontos ügyekben meg tudja nyerni az embereket saját (vagy az általa képviselt) nézeteinek. Az elmúlt négy év, illetve Reagan szereplésének értékelései során már korábban is találkozni lehetett árnyaltabb jellemzésekkel, amelyek figyelembe vették korábbi politikai tapasztalatait (kormányzói periódusából), valamint kommunikációs készségét (amit nem lehet korábbi színészi tapasztalataira redukálni). 25