Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
2. a Karib-térségben húzódó hajózási útvonalak fenyegetését, 3. a marxista-leninista államok számának gyarapodását, végül 4. „hatalmuk erózióját”. A következtetések a közép-amerikai krízist egyértelműen az Egyesült Államok saját válságának is tekintik. Mindennek okaként főleg külső erők tevékenységét jelölik meg, a megoldást pedig az Egyesült Államok stratégiai érdekeinek megfelelő lépések és intézkedések megtételében látják: „Az Egyesült Államokat olyan kihívás érte, amelyre válaszolnia kell.”50 A közép-amerikai térség belső erőviszonyai azonban egyáltalán nem kedvezők az Egyesült Államok számára. Nagyméretű és állandó amerikai támogatás nélkül a térség katonai diktatúrái gyorsan összeomlanak. Olyan helyzet alakult ki, amit Castaneda egyik elemzésében az „erőviszonyok aszimmetriája” kifejezéssel jellemzett, azt értve ezen, hogy ha az Egyesült Államok leállítaná az El Salvadorba irányuló fegyverszállításokat, a gerillák igen gyorsan győznének sandinista támogatással vagy anélkül is. Ha viszont a „kontráknak” nyújtott amerikai és hon- durasi támogatás megszűnne, maguk a „kontrák” is eltűnnének, legalábbis katonai erőként: eggyel kevesebb ütőkártyája lenne az Egyesült Államoknak, és cserébe semmit se kapna.51 A republikánus kormányzat lényegesen módosította az Egyesült Államoknak a nagy dél-amerikai országok irányában folytatott politikáját. A hetvenes évek végén kétségtelenül hűvösebbé vált Washingtonnak néhány olyan nagy délamerikai országhoz fűződő viszonya, mint Brazília, Argentína és Chile. Ez az el- hidegülés korántsem jelentett ellenséges viszonyt, de egyfajta bizalmi válság keletkezett az Amerika-közi kapcsolatokban. Az idézett kirkpatricki irányvonal elsősorban az említett nagy dél-amerikai országokkal való baráti viszony helyreállítását szolgálta. A Reagan-kormány valóban törekedett az immár nem totalitáriusnak, hanem „csupán” tekintélyuralminak nevezett kormányokkal való együttműködés kiszélesítésére. A chilei kormány ismét hozzájuthatott az Export-Import Bank kölcsöneihez, és jelentős katonai segélyben részesült. 1981-ben közös tengerészeti hadgyakorlatra is sor került. 1981 augusztusában Kirkpatrick asszony Chilében járt, és kifejezte azt az amerikai szándékot, hogy „teljesen legalizálják a kapcsolatokat Chilével”. E kijelentés elhangzása után azonnal adminisztratív fellépésekre került sor Chilében a baloldali és demokratikus ellenzékkel szemben. Az eddigi gyakorlattól eltérően Brazília engedélyt kapott, hogy atomreaktorai számára dúsított urániumot vásároljon. Az azóta megbukott argentin katonai junta ugyancsak jelentős katonai segélyt kapott, és felvetődött annak a lehetősége, hogy argentin egységek részt vesznek a közép-amerikai országokban működő baloldali gerillák elleni akciókban. Nem zavartalan azonban Washingtonnak a nagy dél-amerikai országokkal való együttműködése a republikánus kormányzat időszakában sem. Az 1982 nyarán kirobbant Falkland-válság elidegenítette Argentínát az Egyesült Államoktól, 28
