Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
fásunkból, beleértve a szabadság általunk vallott elvéből származó erkölcsi erőt is.”9 Az új amerikai stratégiai vonalnak a létezése ma már tény, jóllehet ezt erőteljesen bírálják mind az Egyesült Államokban,10 mind pedig a világ legkülönbözőbb térségeiben, beleértve több NATO-szövetségest. E stratégia hatása közvetlenül érződik a fejlődő országokkal kialakult kapcsolatokban is. Reagan elnök a cancúni csúcstalálkozóra történő elindulását megelőzően 1981 októberében a Philadelphiai Nemzetközi Kérdések Tanácsa előtt vázolta az Egyesült Államok fejlődő országokkal kialakítandó politikájának fő irányait. Egyértelműen az „erős Amerika” elgondolásból indult ki, hangsúlyozva az amerikai és általában a világgazdaság felélesztésének, valamint a megfelelő védelem biztosításának a szükségességét. Ebben az összefüggésben a fejlődő országokat úgy jellemezte, hogy azok „fontos partnerek a világgazdaságban és a világbéke biztosításában”.11 Miután az Egyesült Államok a fejlődő országokkal kapcsolatos külpolitikáját igen nagy mértékben alárendeli a Szovjetunióhoz való viszony alakulásának, azt mindenekelőtt a katonai-biztonsági, a nyersanyag-biztosítási és bizonyos ideológiai igények határozzák meg. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában a fejlődő világ súlya egyes vonatkozásokban csökkent, másokban viszont nőtt. Csökkent annyiban, hogy a kelet-nyugati viszony feszültebbé válása háttérbe szorította a fejlődő országokkal való kapcsolatokat csakúgy, mint a fejlődő országok gondjainak enyhítését olyan általános kérdésekben, mint az alultápláltság, az élelmiszer-termelés elégtelensége, az analfabétizmus, a magas gyermekhalandóság. A felértékelés irányába hatott viszont az, hogy ennek a régiónak az Egyesült Államok külgazdaságában az elmúlt évtizedben számottevően emelkedett a súlya. 1970-1979 között a fejlődő országok nemzeti terméke gyorsabban növekedett, mint a fejlett tőkés országoké. (Összesítve 4,9, illetve 3,9 százalékkal.)12 Az olajtermelő fejlődő országok aránya az amerikai importban 1970-1980 között 4,3-ről 21,6 százalékra nőtt, az összes fejlődő országé ugyanebben az évtizedben 26,1-ről 41,1-re. Az Egyesült Államok kivitelében az előbbi két kategória részesedése ugyanezen időszakban 5-ről 8,1, illetve 30-ról 36,9 százalékra emelkedett. Ma már az Egyesült Államok exportjának nagyobb hányada irányul például Mexikóba, mint Nagy-Britanniába. Az Egyesült Államok fejlődő országokkal lebonyolított külkereskedelmének alakulását a túlodali táblázat mutatja.13 Az Egyesült Államok kőolaj-felhasználásának 1950-ben mindössze 8,7, 1980- ban 40 százaléka származott külföldről. Igaz, hogy nyersanyagigényének 70 százalékát belső forrásokból elégíti ki, de az ipari termeléshez szükséges 95 nyersanyag közül csak 27-ből van elegendő a teljes ipari szükséglet kielégítésére, 15 pedig egyáltalán nem fordul elő az országban.14 Az Egyesült Államok az ón 100, a kobalt 97, a bauxit és alumínium 93, a króm 92, az ón 82, az ezüst 62, a wolfram 5 2 százalékát külföldről hozza be.15 9
