Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kolos Miklós: Timothy W.Stanley - Ronald I. Danielian - Samuel M. Rosenblatt: Az Egyesült Államok külgazdasági stratégiája a nyolcvanas évekre
sok, a világgazdaság fejlődése, pénzügyi és monetáris stabilitás. A makrogazdasági politikában az Egyesült Államoknak minden erőfeszítést meg kell tennie, hogy vissza lehessen térni az inflációmentes gazdasági növekedéshez, aminek fő eszköze a stabil hazai költségvetési és monetáris politika lehet. Ez az eredmény fokozná az amerikai ipar nemzetközi versenyképességét, és arra késztetné a vállalatokat, hogy éljenek a nyolcvanas évek második felére prognosztizálható nagyobb termelési potenciálból adódó előnyökkel. Az exportteljesítmény megjavítása parancsoló szükségszerűség ebben az összefüggésben. Az energiapolitikában az első számú célkitűzés a piaci erők szerepének helyreállítása. Ebben az ágazatban a spirálisan emelkedő költségek hátrányosan érintették mind az Egyesült Államok, mind a világgazdaság fejlődését. Mindenképpen elejét kell venni egy olyan helyzet ismételt kialakulásának, mint amilyenben az olajárak a négyszeresükre nőttek 1973-1975-ben, majd megháromszorozódtak 1979-1980-ban. A Nyugat és különösen az Egyesült Államok politikai célkitűzéseinek fel kell ölelniök: a) az energiamegtakarításokat; b) az olaj helyettesítését más energiaforrásokkal; c) új energiaforrások és energiahasznosító technológiák kifejlesztését; d) az OPEC-en kívüli olaj- és gázfeltárások és -kitermelés maximális növelését; ej az Egyesült Államok függet- lenítését a közel-keleti olajtól. A kereskedelempolitikában lényeges kérdés az áruk és szolgáltatások nemzetközi forgalmának szabaddá tétele. Sajnos az ellentétes gazdasági feltételek ehelyett mindenütt termékeny talajt szolgáltatnak a protekcionizmusnak. Bizonyos rendszerességgel az Egyesült Államokban is elhangzottak kormánynyilatkozatok az export fontosságáról, de a gyakorlat makacsul kitart a protekcionizmus mellett. Ennek ellenére a szabadkereskedelmi elvekkel kapcsolatos nemzetközi elkötelezettség fenntartása és a GATT tokiói körtárgyalásának ide vonatkozó megállapításai reális eredménynek tekinthetők. De utalni lehet a hét vezető tőkés ország éves gazdasági csúcstalálkozóira is. Jóllehet ezen értekezletek gyakorlati haszna vitatható, mégis jelentős tény, hogy a világ vezető tőkés országainak állam-, illetve kormányfői állást foglalnak a „protekcionista nyomás és a kereskedelmet torzító gyakorlat” ellen. A nemzetközi beruházásokat illetően irányadó tény, hogy a nemzetközi kereskedelem gyorsabb ütemben nőtt, mint a világgazdaság, és hogy a közvetlen külföldi beruházások megnövekedett szerepet játszottak az új piacok feltárásában, illetve a meglévők bővítésében. A kereskedelem és a beruházások közötti összefüggés rendkívül fontos az Egyesült Államok jövője szempontjából. Mind az amerikai, mind a fogadó kormányok politikájának arra kellene irányulnia, hogy javuljon a tőkebefektetésekhez szükséges légkör, és fenn lehessen tartani az áruk és szolgáltatások nyílt, kétirányú áramlását. A nemzetközi pénzügyek és a monetáris stabilitás területén szükség van a szilárd dollárra. Ez segítené az infláció megfékezését, és fenntartaná az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági erejét, még akkor is, ha a dollár túlértékelt. A dollár leértékelése, amennyiben nem gazdasági realitásokon alapul, negatív hatást gyakorolna az Egyesült Államok belső gazdaságára. A kormányzati szerveknek fel kell készülniük arra, hogy intézkedéseikkel enyhítsék a dollár értékében bekövetkező kiszámíthatatlan változások hatásait. Ehhez szükség van az ipari országok gazdaságpolitikájának jobb összehangolására és a központi bankok közötti szorosabb konzultációkra. A Nemzetközi Valutaalapot tevékenyebben be kell vonni a gazdaságpolitikák koordinálásának elősegítésébe, és az Egyesült Államoknak figyelemmel kell kísérnie a pénzpiacokat. Ebben a tekintetben inkább aktív, semmint passzív szerepet kell játszania. A szerzők vizsgálják azokat az összefüggéseket is, amelyek keretei között az Egyesült Államok hosszú távú politikája megvalósul, különös tekintettel a globális politikai környezetre. Itt mindenekelőtt a regionális dimenziókról van szó: az észak-déli, a kelet- nyugati és a nyugat-nyugati relációkról. A könyv azoknak a liberális közgazdászoknak a nézeteit tükrözi, akik nem értenek egyet a reagani konzervatív politikával, aggódnak az Egyesült Államok jövőjéért és a világ sorsáért. Bár kétszáz oldalon nem lehet a tárgyalt problémákat teljes mélységükben elemezni és megválaszolni, arra azonban alkalmas a könyv, hogy felrázza az amerikai közvéleményt, amelynek magatartását - legalábbis jelentős rétegei vonatkozásában - az apátia, a tudatlanság, a kétségbeesés vagy a cinizmus jellemzi a világgazdaság kérdéseiben. Kolos Miklós
