Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vető István: Herbert S.Parmet: John F. Kennedy elnöksége
igencsak pejoratív értelemben használt megjelölést - hacsak részlegesen is, de - itt velük kapcsolatban említik. Gittings egy Orwell-idézettel kezdi tanulmányát, mely az 1984 című műből való. Ebben Orwell a következőket írja: „A világ három szuperállamra való feldarabolódása olyan esemény volt, amely a XX. század közepén előre látható volt, és amelyet előre láttak is.” (87. 1.) „Az orwelli vízió egyik fontos eleme volt a három szuperállam szövetségeinek és ellentéteinek teljes mértékben opportunista és változó jellege” - mutat rá Gittins, majd párhuzamot von az 1970-es évek váratlan és meglepő kínai-amerikai közeledése és Orwell jóslatai között. A tanulmány alapkérdése: hogyan lehetséges az, hogy az Egyesült Államok és Kína közeledése, ahelyett, hogy a világbéke kialakításának és tartósításának egyik fő tényezőjévé vált volna, nagymértékben hozzájárult az 1980-as évek bizonytalanságaihoz? A választ Gittings a kínai történelemszemléletben véli megtalálni, amely egyrészt a harmadik világ alapvető jelentőségét hangsúlyozza, annak vezetőjévé kiáltva ki Kínát, másrészt pedig Kína szerepének fontosabbá válását abban látja, hogy az ország csak félgyarmat volt, csont, amelyen mindenki marakodott, és amely igy végül nem lett senkié. A szerző rámutat arra, hogy Kína külpolitikai vonalvezetését alapjaiban ma is ez a két felfogás határozza meg. A fő jelszó: ,. . . Kína érdekeit az szolgálja a legjobban, ha Moszkvával és Washingtonnal fenntartott kapcsolatai nagyjából egyensúlyban vannak.” (92. 1.) A szerző részletesen elemzi a kínai-amerikai közeledés előzményeit, eredményeit, jelenlegi helyzetét, majd külön is foglalkozik a kínaivietnami viszonnyal. A kapcsolatnak a vietnami háború után történt romlásában a fő szerepet Vietnam katonai megerősödése játszotta, abban az értelemben, hogy ezt Kína nem nézte jó szemmel. Rossz sejtelmeinek igazolódását látta Vietnam kambodzsai szerepvállalásában is. Több rész foglalkozik a kínai-szovjet viszonnyal, valamint Kínának a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjával. A szerző szembeszáll azzal a nézettel, hogy Kína a leszerelés ellenzői közé tartozik, tényekkel bizonyítja ennek ellenkezőjét. John Gittings és Jonathan Steele utószava nem táplál illúziókat a szuperhatalmi kapcsolatok jövőjét illetően. A közeljövőben nem látnak lehetőséget gyökeres változásra. Rámutatnak a „két és fél” szuperhatalom különbségeire, magatartásuk, külpolitikai vonalvezetésük eltérő sajátosságaira. „Hármójuk közül mi az Egyesült Államokat tartjuk messze a legveszélyesebbnek. Az Egyesült Államok az, amelyik következetesen jogot formál a világ vezetésére, és amely azáltal, hogy tagadja a paritást a másik szuperhatalommal, kiváltotta az 1980-as évek hidegháborújának jelenlegi legsúlyosabb szakaszát.” (122-123. 1.) Összefoglalva megállapítható, hogy a vékonyka kötet érdekes olvasmányt kínál mindenkinek, akit foglalkoztatnak napjaink problémái, a nemzetközi életben tapasztalható feszültségek. A szerzők tudatosan vállalt egyoldalúsággal koncentráltak munkájuk során az Egyesült Államok szerepére, általában erősen bírálva azt. A Szovjetunióval kapcsolatban igyekeztek a nyugati propaganda szólamai helyett a szovjet politikai lépések hátterét megvilágítva megérteni azok mozgatóit. V. I. HERBERT S. FARMÉT: John F. Kennedy elnöksége (The Presidency of John F. Kennedy) Pengiun Books, 1984. 407 1. Herbert S. Parmet történészprofesszort nem véletlenül tartják az Egyesült Államokban a Demokrata Párt történészének: számos könyvet írt már ebben a témakörben, többek között a demokraták történetéről, a Franklin Delano Roosevelt utáni időszakról és Eisenhower elnökségének korszakáról. Legújabb könyve igen nagy elismerést váltott ki az Egyesült Államokban. „Valószínűleg még sok évig ez marad az etalon” - írta róla a Newsweek, míg a Foreign Affairsben Gaddis Smith így vélekedett: „Melegen ajánlott mindazoknak, akik arra kíváncsiak, milyen könyvet olvassanak el legelőször a témáról.” Mások szerint is ez az első igazán átfogó politikai életrajz az Egyesült Államok 35. elnökéről, mely feltehetően nagyban befolyásolja majd a John Fitzgerald Kennedyről kialakult képet. Parmet következetesen törekszik arra, hogy elválassza az embert a körülötte kialakult mítosztól, megfossza a köré szö154
