Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kőrösi István: Georges Sokoloff: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke
felelően tartalmazza az európai biztonsági folyamat megszilárdítására, a bizalom erősítésére irányuló törekvéseket. Döntően a nyugati törekvéseknek megfelelően jelentős teret szentel az emberi jogoknak, a humanitárius és információs kérdéseknek. A záródokumentum a következő Madrid- típusú találkozóig (Becs, 1986. november 4.) gazdag programot irányoz elő a 35 ország számára. Az egyik legfontosabb ezek közül az európai bizalom- és biztonságerősítéssel és leszereléssel foglalkozó konferencia (Stockholm, 1984. január 17.) összehívása. Hazánk szempontjából kiemelkedő jelentőségű a kulturális fórum (Budapest, 1985. október 15.). A résztvevő államok az EBEÉ-záróokmánya aláírásának 10. évfordulójáról Helsinkiben (1985. augusztus 1.) emlékeznek meg. A korábbi, hasonló értekezletek folytatásának tekinthető a földközi-tengeri együttműködésről tartandó szeminárium (Velence, 1984. okt- ber 16-25.) és a viták békés rendezéséről tartott szakértői értekezlet (Athén, 1984. március 21.). Az emberi jogokkal foglalkozó szakértői értekezlet 1985. május 7-én Ottawában, az emberek, szervezetek és intézmények kapcsolataival foglalkozó pedig 1986. április 15-én Bernben kezdi meg munkáját. Összességében elmondható, hogy a madridi záródokumentum előmozdítja a helsinki záróokmányban foglaltak további megvalósítását, megerősíti hosszú távú program jellegét, biztosítja az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelét, intézményeinek megőrzését. Bródi Gábor GEORGESSOKOLOFF: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke (L’économie de la détente: L’URSS et le capital occidental) Presses de la Fondation Nationale des Sciences Politiques, Párizs, 1983. 255 L Georges Sokoloíf műve a nemzetközi jelentőségű és dimenziójú téma politikai, gazdaság- elméleti és gazdaságpolitikai szempontjait összefüggéseikben tárgyalja. A mű címe kétféleképpen is fordítható: „Az enyhülés gazdaságtana”, illetve „Az enyhülés (korszakának) gazdasága”. A könyvre mindkettő ráillik: az enyhülés időszakának történelmi léptékű bemutatásából általános elméleti, gazdaságstratégiai összefüggéseket von le. A konkrét elemzés és az elméleti általánosítás egymást kiegészítve fonódik össze az egész könyvben. A jelenlegi világgazdasági és -politikai helyzetben különös jelentősége van annak, hogy az enyhülés eredményeit elemző, felmutató mű jelent meg a neves nyugati szerző tollából. Még fontosabb, hogy a szerző könyve a keletnyugati gazdasági kapcsolatok jelentőségét bizonyítja, s azt is, hogy e kapcsolatok fenntartásában, sőt továbbépítésében - a köztük lévő nézet- és érdekkülönbségek ellenére - mindkét fél érdekelt. Sokoloíf könyve 2 fő részből áll. Az első („Politikai előfeltételezések”) a Szovjetunió nyugati politikájának alapvető tényezőivel foglalkozik, a második rész („A gazdasági valóság”) a Szovjetunió nyugati importpolitikájának megvalósulását elemzi, kiemelve a nyugati technikaimport szerepét a szovjet beruházásokban, hatásukat a szovjet gazdaságra. A Szovjetunió nyugati gazdasági kapcsolatai az ötvenes évek második felétől a hetvenes évek közepéig jelentős mértékben kiépültek. Sokoloíf a „Szovjetunió Nyugat felé való nyitását” (24. 1.) és a technikatranszfert teszi elemzése vezérfonalává. Abból indul ki, hogy a szovjet külgazdasági politika meghatározója nyugati viszonylatban az importigény és az importról való döntés. Az exportot pedig szerinte az importigények fedezése eszközének tekintik. Az ötvenes évek közepe előtti jelszó („azért importálni, hogy majd kevesebbet kelljen importálni”) azt a törekvést tükrözte, hogy a termelés hazai bázisának megteremtésével az importot helyettesítsék. A „szükséges import” azonban az eredetileg importhelyettesítőnek szánt beruházásokkal kapcsolatban is növekedett. Új iparágak meghonosítása is importvonzattal járt. A szovjet gazdaságpolitikában az ötvenes évek közepe óta egyre fontosabbá vált a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás. Sokoloíf szerint azonban a külkereskedelem állami monopóliuma, párosulva a központosított tervezéssel, „rendkívül hatásos protekcionista döntési lehetőséget” biztosit a szovjet külkereskedelem irányítóinak. (26. 1.) A marxista elemzés viszont rámutathat, hogy sem a szocialista állam külkereskedelmi monopóliuma, sem a tervezés nem a protek146
