Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Bródi Gábor: Helsinkitől Madridig. Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet. Dokumentumok 1973-1983
illetve azt a folyamatot, amelyben a végső szöveg kialakult. A záróokmány jellegével és érvényességi körével kapcsolatos vitában Rotfeld azt a hazánkban is jellemző álláspontot foglalja el, hogy az elemzés során elsősorban politikai, nem pedig jogi kritériumokat kell alkalmazni. Véleménye szerint a záróokmány kettős funkciót tölt be: egyrészt lezárja a háború utáni időszakot Európában, másrészt az európai realitásoknak megfelelő konkrét tartalommal tölti meg a békés egymás mellett élés elvét, és meghatározza azokat a magatartási szabályokat, amelyeket az államoknak a jövőben kölcsönös kapcsolataikban követniük kell. A záróokmányban vállalt kötelezettségek politikai jellege megfelelő politikai felelősséget feltételez azok végrehajtására. A helsinki értekezletet követő utótalálkozók közül a feszült körülmények közepette ülésező madridi találkozó munkájának eredményessége döntő módon határozta meg, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamathoz fűződő eltérő célok és érdekek ellenére fennmarad-e ez a nagy jelentőségű multilaterális párbeszédsorozat. Már az előkészítő értekezlet munkája azt mutatta (1980. szeptember 9,-november 11.), hogy néhány tőkés ország (elsősorban az Egyesült Államok) a tanácskozást konfrontációs célokra próbálta felhasználni, s azt a helsinki záróokmány végrehajtását ellenőrző fórummá változtatni. A szocialista országok a belgrádi találkozó pozitív és negatív tapasztalatai alapján arra törekedtek, hogy a konfrontáció és a kölcsönös vádaskodások helyett a találkozó a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításának útját-módját keresse. A figyelmet a múlt helyett az új megállapodások elérésére kívánták irányítani; s tevékenységük azt célozta, hogy az EBEÉ-folyamat terjedjen ki a biztonság katonai vonatkozásaira, és hívjanak össze egy, a bizalom erősítésével és a leszereléssel foglalkozó konferenciát. A növekvő bizalmatlanság, a fegyverkezési verseny, a két nagyhatalom közötti feszült viszony hatott a találkozó légkörére. Különösen az első időszakban néhány NATO-ország az emberi jogoknak a szocialista országokban történő állítólagos megsértését, az afganisztáni és a lengyelországi eseményeket használta fel a szocialista országok bírálatára, az előrehaladás késleltetésére. A találkozó központi kérdésévé kezdettől fogva a kölcsönös bizalom és biztonság előmozdításának ügye vált. Az e témával foglalkozó értekezlet összehívását a szocialista or- országok mindvégig az eredményes munka egyik feltételének tekintették. A nyugati országok ezzel szemben elsősorban az európai biztonság úgynevezett emberi dimenziójának fontosságát hangsúlyozták. Az egymással élesen szemben álló kérdésekben való közvetítési, kompromisszumteremtési törekvés határozta meg a semleges és az el nem kötelezett országok szerepét a találkozón. A lényegi és nem formális kérdésekben való megállapodások keresésének eszközei voltak az előbb említett csoporthoz tartozó nyolc állam által beterjesztett záródokumentum-tervezetek. Az 1983. március 15-én benyújtott harmadik tervezetük jelentős mértékben felgyorsította a találkozó munkáját. Május 6-án a Szovjetunió küldöttsége nyilatkozatban jelentette be készségét a semleges országok megújított záródokumentum-tervezetének elfogadására. Több nyugati ország módosító javaslatokat terjesztett elő, s Románia küldöttsége is jelezte, hogy ezek megtárgyalása esetén szintén módosító javaslatokat nyújt be. Málta képviselője pedig a Földközitenger biztonságának kérdésével foglalkozó szakértői értekezlet tervével állt elő. A spanyol kormány és személyesen a spanyol miniszter- elnök, Felipe Gonzalez közreműködésével július közepén létrejött a semlegesek tervezetének egy olyan módosított változata, amely figyelembe vette a nyugati módosító indítványok egy részét, és alapvetően nem sértette a szocialista országok érdekeit sem. A július 15-i plenáris ülésen a résztvevő küldöttségek, Málta kivételével, előzetesen elfogadottnak nyilvánították a tervezetet. Spanyol javaslatra a találkozó szeptember 7-9-re tűzte ki a külügyminiszteri szintű záróülés időpontját, abban a reményben, hogy sikerül Máltával is megegyezni, és a találkozó konszenzussal fejeződhet be. A találkozó eredményes befejezésében a szocialista országok rugalmassága, megegyezési készsége mellett jelentős szerepet játszott, hogy a nyugati szövetségi rendszerben fokozatosan érvényesültek a kelet-nyugati párbeszéd s az ennek keretét jelentő európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelére irányuló nyugat-európai érdekek. A madridi záródokumentum kelet-nyugati kompromisszum eredménye, tükrözi az európai enyhüléshez fűződő közös és eltérő érdekeket. Elfogadása az adott nemzetközi helyzetben a feszültség csökkentésének irányában hatott. A szocialista országok érdekeinek meg145
