Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Pintér Irina: J. I. Monics: A termelési szerkezet tökéletesítésének tapasztalatai a Magyar Népköztársaságban
álláspontot igazolni próbáló érvelés, teljesen hibás az a felfogás, amely szerint a szocialista integráció fejlesztése megköveteli az állami szuverenitás korlátozását. A dolog lényege az, hogy az integráció fejlődése a szuverén jogok megvalósítása tartalmának és formáinak a megváltoztatásával függ össze, azonban nem kapcsolatos ezen jogok korlátozásával. A következő fejezetben, a szocialista országok egységével kapcsolatos kérdéseket vizsgálva, a szerző hangsúlyozza: ez az egység a legfontosabb feltétele volt és marad annak, hogy a szocialista világ sikeresen oldja meg mind belső feladatait, mind pedig a nem szocialista világhoz fűződő kapcsolataiban felmerülő problémákat. Mindezzel együtt a szocialista országok egysége az összes forradalmi, haladó erő szolidáris akcióinak az alapja. A szocialista országok egysége a sokrétűségben megvalósuló egységet jelenti, olyan önkéntes és dinamikus egységet, amely az időszerű feladatok optimális megoldására irányul. A szerző szerint ha valamely szocialista ország bizonyos okokból a többi szocialista országétól eltérő, külön álláspontot foglal el, és a nemzetközi kapcsolatok területén külön vonalat visz, az sérti a szocialista országok egységét, és a szocialista világ államközi kapcsolatainak kiéleződéséhez is vezethet. Az érvelés talán meggyőzőbb lett volna, ha arra is kitér, milyen történelmi és nemzeti sajátosságok indokolhatnak esetenként a közösség érdekeit nem sértő, de mégis egyedi álláspontot. Hajdók Lajos J. I. MONICS: A termelési szerkezet tökéletesítésének tapasztalatai a Magyar Népköztársaságban (Opit szoversensztvovanyija sztrukturi proiz- vodsztva v VNR) Nauka Kiadó, Moszkva 1984. 112 1. A szocialista közösség további előrelépésének egyik igen fontos követelménye - amint azt a KGST-tagországok 1984. évi felső szintű gazdasági értekezlete is hangsúlyozta - a bővülő tapasztalatcsere a gazdasági építőmunkában. A szocialista integráció elmélyítéséhez szükség van a nemzeti gazdaságpolitikák szélesebb körű ismeretére, de egymás jobb megismerése általában is közelebb hozza a népeket, elősegíti a szocialista nemzetköziség további elmélyítését. J. I. Monies monográfiája ezért is jelentős, de érdekes és időszerű a téma- választása is. A termelési szerkezet tökéletesítése valamennyi KGST-tagországban napirenden szerepel, igy nem véletlen, hogy az említett felső szintű tanácskozás ezt említi elsőként a gazdaság és a kölcsönös együttműködés legfontosabb feladatai sorában. Gondosan tanulmányozván a magyar és a szovjet szakirodalmat, Monies elemzi hazánk tapasztalatait és távlati lehetőségeit a termelési szerkezet korszerűsítése terén. Már elöljáróban leszögezi, hogy a termelési szerkezet tökéletesítésének magyar elgondolásában az egyik legfőbb érték az a képesség, hogy a szocialista építőmunka általános jellegű törvényszerűségeit és az ország sajátosságait tükröző specifikus megoldásokat alkotó módon hozza összhangba egymással. A könyv három kérdésre keres választ: 1. Milyen törvényszerűségek érvényesülnek a KGST-tagországok - köztük Magyarország - termelési szerkezetének átalakulásakor a fejlődés különböző szakaszaiban? 2. Hogyan működik és milyen sajátosságokat mutat a magyar ipar? 3. Milyen távlati lehetőségei vannak a magyar termelés strukturális fejlesztésének a szocialista integráció, illetőleg a magyar-szovjet gazdasági együttműködés elmélyítésének feltételei között? A termelési szerkezet minden országban a gazdasági fejlettség általános színvonalának a függvénye, s színvonalát számos más tényező is befolyásolja. Ezek sorában említhető: a tudományos-műszaki haladás vívmányainak elterjedtsége; a belső és a nemzetközi munka- megosztás színvonala; a nemzeti jövedelem, a bruttó nemzeti termék szintje; az adott ország természeti kincsekkel való ellátottsága; a belső piac helyzete; a fogyasztás alakulása; az ország földrajzi helyzete és történelmi sajátosságai; a munkaerőforrások bősége, a dolgozók kvalifikáltsága; a demográfiai adottságok és mások. A tanulmány érdeme, hogy ismerteti e tényezők kölcsönös függőségét, alá- és fölérendeltségi viszonyait ipari fejlődésünk különböző szakaszaiban. A Magyar Népköztársaság iparosodásának első szakasza még extenzív jellegű volt, s az ötvenes évek első felének erőltetett gazdaság- növekedéséből származó feszültségek orvos140
